Bianca, a szupersztár

A szőlőfajtát már Ausztriában, Svájcban, Ukrajnában és Kínában is telepítették, és szülője lett szerb, ukrán és svájci ellenálló fajtáknak. Nem is csoda, hiszen nem fogékony sem a peronoszpórára, sem a lisztharmatra, s nem érzékeny a rothadásra sem. Ugyanakkor kitűnően tűri a téli fagyot – igaz, a szárazságra érzékeny. E tulajdonságai révén a Bianca biotermesztésre született, de nagy értéket képvisel a környezetkímélő termesztésben is, mivel 3-4 permetezés általában elegendő a megvédésére.

Termesztési jellemzőit illetően a Bianca víz- és tápanyagigényes, későn fakad és későn virágzik (ami előnyös a tavaszi fagyok szempontjából). Augusztus elején már zsendül, szeptember második felében pedig szüretelhető. Középerős növekedésű tőkéjén a vesszők fölfelé állnak, ami megkönnyíti a hajtások elrendezését. Magas tőkeművelésre alkalmas, főleg az olyan művelésmódban, ami nem kedvez a fattyúhajtás-képződésnek. (Ilyen például az ernyő- és a Guyot-művelés.)

Ha valamiért mégis sok fattyúhajtást hoz, a válogatást meghálálja. A Bianca érzékeny a tőke terhelésére, az ajánlott ideális terhelés 6, legfeljebb 8 rügy négyzetméterenként (mert egy rügyből viszonylag sok fürt képződik). Fürtje kicsi, ezért lassabban takarítható be, gömbölyű bogyói zöldessárgák, vastag héjúak, lédúsak. A termése jó minőségű: átlagosan 19 mustfokkal szüretelhető. Termőképessége is igen jó, 12-14 tonna hektáronként. Diszkréten illatos, tartalmas bora finoman savas, kellemes zamatú. Későn szüretelve kiemelkedően nagy alkoholtartalmú bor készíthető belőle.