Fókuszban: a vetés - Ékes rendben sorjázzon!

Mit vessünk? A kérdést leginkább az dönti el, hogy mire van szükségünk a konyhában és hogy mekkora a zöldségeskert. Ha kicsi, szűkíteni kell a választékot, például a krumplit már tanácsos kihagyni.

Fontos szempont, hogy tudunk-e öntözni. Ahol erre nemigen van mód, ott a rövid tenyészidejű fajtákat részesítsük előnyben. A sárgarépát, petrezselymet, céklát, retket, hagymát, babot, borsót, kaprot, csemegekukoricát minden esetben helyre vetjük – sokan a tököt, sütőtököt, uborkát is. A paradicsomot, a paprikát, a dinnyéket, a fejes salátát és a káposztaféléket viszont leginkább palántáról nevelik, pedig érdemes meggondolni a helyre vetésüket. Az így kelt növények ugyanis jobban bírják a szélsőséges időjárási viszonyokat és a szárazságot, mint a palántázottak, ráadásul általában egészségesebbek is. Igaz viszont, hogy csak később hoznak termést.

Az egyes zöldségfélék helyének kijelölésekor éljünk a vetésforgó (növényvédelmi és egyéb) előnyeivel, s „forgassuk meg” a művelőutakat is. Megkönnyíti a magvetést (ültetést) és majd az ápolást, ha ágyásokra osztjuk a zöldségeskertet, az egyes ágyak között 50-70 centi széles művelőutat (főutat) hagyva. Ha szükséges, az egyes ágyakon belül is kialakíthatunk 30-40 centi széles (kezelő) utat. A munkához mérőszalagot és kitűző zsinórt használjunk, a sarokpontokat cövekkel jelöljük meg. Vetéskor tartsuk be a (tasakon) feltüntetett tenyészterületigényt. (De ha megtehetjük, inkább kicsit több helyet adjunk zöldségeinknek, mint kevesebbet, mert a zsúfolt állományban nagyobb a fertőzés veszélye is.) Megkönnyítjük a tövek kijelölését a sorban, ha (mondjuk: egyméteres) mérőlécet készítünk, s azon bejelöljük az aktuális tőtávolságokat. A mérőlécet a zsinór mellett vezetve jelöljük ki a vetendő mag (illetve az ültetendő palánta) helyét az ágyásban.

A magot mélyen felásott, szépen elmunkált felszínű ágyásokba vessük. (Mivel sok vetőmagot jól látható színű csávázószerrel kezelnek, célszerű gumikesztyűt használni.) Már vethetjük a borsót, sóskát, kaprot, fejes- és tépősalátát, spenótot, gyökérzöldségeket, de a földbe kerülhetnek a korai káposztafélék magvai is. (A borsó 3-4 évig ne kerüljön ugyanarra a helyre, mert leromlik.) A petrezselyem magja nehezen csírázik, ezért érdemes vetés előtt forró vizet önteni a magokra, ami a csírázást gátló illóolajok egy részét kioldja.

Mivel a sárgarépa és a petrezselyem magja apró, sekélyen, 2-3 centire vessük a földbe – s szélcsendes időben, nehogy elszökjön vele a szél. (Nagyon ajánlott ezek magvait homokkal összekeverni és úgy elvetni, mert így elkerülhető a sűrű vetés, illetve csökkenthető a nemszeretem egyelési munka.) Duggathatjuk a fokhagymát is, de a gerezdjeit tanácsos előtte vízben áztatni, mert így hamarabb képez gyökeret. Ha ősszel elmaradt, most mielőbb vessük a mákot is, de ne frissen trágyázott földbe.

A magokat szórva, egy-másfél centi mélyre és 30-40 centis sortávolságra vessük, majd lazán takarjuk földdel. Ha a kikelt palánta elérte a tízcentis nagyságot, egyeljük ki a mákot 5-10 centire.

FÓKUSZBAN: A VETÉS - AZ ÖSSZEÁLLÍTÁST VALLÓ LÁSZLÓ KÉSZÍTETTE