Remete földműves

Magányosan élő, különös teremtmény a közönséges földigiliszta (Lumbricus terrestris): szeme és elkülönülő testrészei nincsenek, csak eleje (feje, illetve szája) és hátulja (végbélnyílása). A testét fedő nyálkás bőr védekező, lélegző és fényérzékelő szerv egyszerre, sőt még az állat mozgásában is részt vesz, minthogy összenőtt az alatta lévő izomzattal, amely tömlőszerűen öleli körül a testet. Innen a speciális mozgásszerv neve, a bőrizomtömlő. A teste első harmadában néhány vastagabb gyűrűt láthatunk, a szaporítószervet, amelyben a petéit helyezi el. (A giliszta hermafrodita, azaz férfi és női ivarszerve egyaránt van, de a megtermékenyítéséhez kell egy másik giliszta is.) Ha a hátulsó részéből elveszt egy kisebb darabot, a megmaradt (feji) rész visszanő, a másik elhal. A pontosan középen kettévágott állat mindkét fele elpusztul.

A giliszta legfőbb tápláléka az elhalt növényi maradványokból áll (amelyet a talajlakó mikroszervezetek már előemésztettek). Visszamaradó csomós ürüléke (a gilisztahumusz) természetes trágya, amely igen gazdag a növények számára fölvehető tápanyagokban, főleg nitrogénben és foszforban. Járataival (mely középkötött talajokban 3, kötött földekben pedig 6 méterig is lehatol) lazábbá, levegősebbé teszi a talajt, ezzel megkönnyíti a gyökerek fejlődését, egyúttal növeli a föld vízmegtartó képességét, segíti a nedvesség mélybe szivárgását.

„Földműves” munkája során a mélyebben lévő tápanyagot felhozza a fölsőbb rétegekbe, így mintegy megforgatja a talajt.