Üzenjük: a hagymatermesztésről, illetve az oszlopos növekedésű gyümölcsfákról

Halápi Gábor, Paks.
A vöröshagyma eredményes termesztéséhez fontos, hogy ismerjék a kultúra termesztési igényeit, illetve a különböző célokra ajánlható fajtacsoportok adottságait. A magról vetett hagyma csak jó szerkezetű, tápdús talajban fejlődik megfelelően, víz- és tápanyag-igényesebb, hosszabb tenyészidejű, mint a dughagymáról vetett. Kora tavaszi vetéssel, intenzív termesztésben a gyors növekedésű, a legtöbb hazai nemesítésű vörös-, fehér- és lilahagyma-fajta egy tenyészidőszak alatt szép hagymafejet fejleszt. Ezek kiválóak friss fogyasztásra, salátahagymának, de – alacsonyabb szárazanyag-tartalmuk miatt – tárolásra kevésbé alkalmasak. Kétéves termesztésre, áttelelő magvetésre a magszárképzésre kevésbé hajlamos fajták ajánlhatók.
Dughagymáról a legjobb hozam a magas szárazanyag-tartalmú, lassú növekedésű, korai érésű Makói CR, Javított Makói, Makói fehér és a késői érésű Makombi fajtától várható. A vöröshagyma hidegtűrő növény, márciusban vethető, illetve duggatható, így jó években július végén, augusztus elején már betakarítható. Megkésett vetésnél kisebb gyökérzet és gyengébb lomb fejlődik, így a termésveszteség jelentős lehet. Nagy hagymafejek csak napos helyen képződnek, árnyékban inkább a hagymaszárak fejlődnek; a zöldhagyma félárnyékban fejlődik a legszebben. A vöröshagyma dughagymáról öntözés nélkül is termeszthető; a zöldhagyma szárazságban igényli az öntözést, a túlöntözés azonban gyengíti a hagyma aromáját.

Hársfalvi József, Nagykanizsa.
Az oszlopos növekedésű gyümölcsfák általában nem igényelnek rendszeres metszést, mivel a sudáron hozzák a rövid termőhajtásokat.
Ahol szükséges, ott is csak a keresztben növő, beteg és sűrűsítő hajtások eltávolítása, illetve – cseresznyénél, meggynél – az előtörő hosszú hajtások ritkítása javasolt. A hajtások vis?- szavágása helyett itt – az ággallér megsértése nélkül – kedvezőbb, ha tőből levágják a felesleges hajtásokat. Legkedvezőbb, ha nyáron, a szüret után végzik el a metszést, mivel ilyenkor gyorsabban forradnak a sebek, kevésbé fertőződnek, s az új hajtások növekedése is mérsékeltebb, mint a tavaszi nedvkeringés idején.
Veszelszky Éva