Büdöske, a nyerő

A Közép-Amerikából származó, ott gyomként tenyésző, egynyári bársonyvirág több mint kétszáz éve jelent meg Európában, s azóta rengeteg fajtáját nemesítették. A választékban egyszerű és telt, kis- és nagyvirágú változatokat egyaránt találunk, a virág a sárga és a narancssárga számtalan árnyalatában pompázik.

Fő típusai közül a nagyvirágú (Tagetes erecta) formák magasabbra nőnek (30–90 centire), kevesebb, de nagyobb és tömörebb virágokat hoznak. Vágott virágnak is jók, de a szélre érzékenyek. A képünkön látható kisvirágú bársonyvirág (Tagetes patula) 15–30 centire növő, erősen bokrosodó, sok virágot hozó forma, nagy tömegben különösen mutatós. Hibridjei az előbbi két változat között állnak: magasabbak a kisvirágúnál, de több virágot hoznak, mint a nagyvirágú, és folyamatosan virágoznak.

A törpe növésű apró bársonyvirág (Tagetes tenuifolia) egyszerű virágai szinte az egész növényt beborítják. Kedvelt szegélynövény, júliustól egészen a fagyokig virágzik.

A büdöske gyökerén élő mikrobák olyan vegyületeket termelnek, amelyek elpusztítják a gyökérgubacs fonálférget, riasztják a rovarokat, a gombákat, így őrző-védő növényként a konyhakertben is ott a helye. (Leginkább uborkával és paradicsommal összeültetve ajánlott.) Magját most vethetjük szabadföldbe. Ha túl sűrűn kel, ritkítsuk az állományt, a kiszedett növényeket palántaként ültessük tovább.