Száll a kakukk más fészkére

Megnyúlt galambformájával némileg a ragadozó karvalyra hasonlít, pedig békés, rovarokkal és nagy testű hernyókkal táplálkozó madár. Ám mégiscsak szorult belé valami a kíméletlen agresszivitásból – a kakukktojás néven elhíresült trükkje: a tojásait más, kistestű madarak fészkébe csempészi, s azokkal kelteti ki. Leggyakrabban a nádirigó, a réti pityer és az erdei szürkebegy az áldozat, e kis énekesek rákényszerülnek, hogy a hatalmasra növő kakukkfióka nevelőszülei legyenek. Miközben saját fiókáik elpusztulnak, mert vagy a kakukk eszi meg az énekesek tojásait (de legalább egy részét), mikor az a sajátját a fészkébe tojja, vagy a már kikelt és „testvéreinél” sokszorta nagyobb kakukkfióka löki ki őket onnan.

A kakukk trükkjének része, hogy tojása a testéhez képest jóval kisebb, s nagyon hasonlít annak a madárnak a tojására, amelyiknek a fészkébe tojja. Ezzel becsapja a mostohaszülőket, ami még érthető, de hogy a kikelő óriáscsecsemő miért nem szúr szemet nekik, az már kevésbé. A kutatók szerint a kakukkfióka olyan megindító hangon tud kérni, könyörögni, aminek a lágyszívű mostohák nem tudnak ellenállni. De nem mindig jön be a kakukktojáscsel, mert megfigyelték, hogy egyes nádirigók valahogyan mégis felismerik az álcázott kakukktojást és kilökik a fészekből. A fiatal kakukkfiókák három hét után röpülnek ki, de csak 50 naposan lesznek önállókká – jól megdolgoztatva a nevelőszülőket. A kifejlett madarak szeptemberben indulnak délnek, egyedül repülve, a génjeikben kódolt útmutatás szerint. A kakukk nálunk védett, eszmei értéke 50 ezer forint.