Végre a szabadban!

A muskátlikat ne sajnáljuk: tövétől számítva elég 10-15 centis csonkot hagyni, a tavalyi idősebb ágak alvórügyeiből biztosan kitörnek az új hajtások. Ezt követően a növényt ültessük be új földkeverékbe – nagyobb edénybe, mint amire elsőként gondolunk.

A muskátlin a meglévő hajtásokat nem érdemes meghagyni: előbb a csúcshajtás indul növekedésnek, így felnyurgul a növény. A muskátli akkor virágzik sokat, ha télen legalább egy hétig 5-7 fokos hőmérsékleten állt. Más a helyzet a futómuskátliknál. Ezek átteleltetése is problémás: a pincét nem igazán bírja, így akkor vagyunk szerencsések, ha akad világos, de hűvös helyiség a lakásban. Ekkor a tél idején talán nem nyurgulnak fel nagyon, nem erőtlenednek el. Ezeket is metsszük bátran vissza: a bebarnult, érett vesszőkből itt se hagyjunk sokat, érdemesebb 20 centis csonkokat megtartani. Ezeket egészen addig csak mérsékelten locsoljuk, míg az első levelek meg nem jelennek, aztán már tápoldatozhatunk is: egész nyáron hetente egyszer érdemes megtenni.

A kertészetekben egyébként most még jó áron vehetünk csupán néhány leveles dugványokat, melyeket fűtetlen, nagyon világos helyiségben hetekig nevelve a májusi kiültetésig már szépen fejlett, bimbós, netán virágot bontó növényeket kaphatunk.

A leanderek és citrusok leginkább hűvös, de napfényes helyen telelnek át a legjobban. A leanderek jól bírják a néhány hónapos pincefogságot is, ha havonta egyszer meglocsoljuk. Már áprilisban kirakhatjuk őket napos, szélvédett helyre. Jól locsoljuk meg, s ha kinőtte a cserepét, dézsáját, a földjét már „felélte”, akkor ültessük újabb, nagyobb edénybe. Amennyiben felkopaszodott ágai is vannak, érdemes visszavágni. Ha jönnek is talaj menti fagyok, azokat kibírja.

Amennyiben a levágott ágaik között akadnak tavalyiak, melyek már nem zöldek, hanem inkább szürkések, fásodottak, azokat érdemes nagyobb vizes edénybe elrakni: sokuk gyökeret fejleszt, így magunk tudjuk szaporítani e kedves, de minden részében erősen mérgező növényt.