Zöldebb a szomszéd füve?

Az első teendő az elöregedett gyep feltörése, kiirtása. A legegyszerűbb valamilyen totális gyomirtó szerrel lepermetezni, de csakis rövid hatástartamúval, különben még az új füvet is veszélyeztetjük. Ám ha időt szánunk rá, környezetkímélő módon is gyomtalaníthatunk. Először akkor, amikor a régi gyepet fölássuk – előtte azonban föltétlenül trágyázzunk.

A sovány, laza homokon, a nyers agyagtalajon nélkülözhetetlen, hogy szerves anyaggal is gazdagítsuk a magvetés földjét. Itt legalább 5-10 kiló érett szerves trágyát, komposztot vagy dúsított tőzeget szórjunk ki a felszínre négyzetméterenként. Ezt követően ássuk fel a talajt és forgassuk be a trágyát, miközben minden szennyeződéstől és gyomtól tisztítsuk meg a földet. Munkáljuk el a felszínt, öntözzük meg, s várjunk 2-4 hetet.

A közben kicsírázó gyomokat (rotációs) kapával irtsuk, a műveletet 2-3 hét után megismételhetjük. Ezután már kezdhetjük előkészíteni a vetést.

A mutatós és tartós gyeptakaró létesítésének egyik fontos föltétele a szépen elegyengetett, asztalsimaságú talaj. Az elegyengetést követi a hengerezés.

Ha ilyen eszközünk nincs, akkor széles deszkát fektessünk az elmunkált felszínre, majd ráállva, a súlyunkkal tömörítsük egyenletesen a földet, majd a deszkát folyamatosan helyezzük tovább. Előnyös, ha az így tömörített felszínen apró fogú gereblyével barázdát húzunk. Ezután következhet szélcsendes időben a fűmag vetése: négyzetméterenként 30–50 grammot szórjunk el egyenletesen a felszínen. Ezt követően a függőlegesen tartott gereblyével finoman verjük be a magvakat a földbe.

Jó, ha ezután ismét tömörítjük a felszínt a hengerrel vagy deszkával.

Ha mindezzel végeztünk, alaposan öntözzük be a vetést úgy, hogy az öntözőkannára vagy a tömlő végére apró nyílású öntözőrózsát teszünk, mert a kifolyó nagy mennyiségű víz magával sodorja a magokat a felszínen, és egyenetlen lesz a kelés.