Csíkos hátú veszedelem
Amint felmelegedett az idő, szinte egyszerre pörögtek fel kertünk rovarjai. Olyannyira, hogy az ötvenes években ellenségnek számító Egyesült Államokból érkezett krumplibogár május közepén már lerakta első petéit azokra a burgonyahajtásokra és -levelekre, melyek a tavalyról földben maradt gumókból nőttek ki. Ezeket nem szoktam rögtön kikapálni: az elvetett, termesztésre szánt burgonyagumóknál általában 7-10 nappal korábban jelennek meg. Így a talajból az áttelelés után kimászó kolorádóbogarak először ezeket találják meg – tehát egyfajta jelzőnövényként működnek. Később már kikapálom mindet, mert tavalyról különféle fertőzéseket hordozhatnak, illetve terjeszthetnek a kertben.
Kép: Gesztenyefa betegsége az aknászómoly. 2006.06.16. Fotó: Bohanek Miklós
Magam György-nap környékén ültettem a burgonyát, mostanra sorolnak az új hajtások. Egyelőre a védekezés abból áll, hogy naponta akár többször is átnézem a növényeket és kézzel nyomkodom szét a bogarat, petét egyaránt. Permetezni ilyenkor még felesleges, majd csak akkor érdemes, mikor már nagyobb a burgonya, illetve tömegesebben kelnek ki a lárvák, ezért kézzel nem győzzük pusztítani őket.
Akinek van vadgesztenyefája, most permetezhet az aknázómoly ellen. Máskülönben néhány év alatt legyengül és kipusztul a nyár közepére lombját veszítő fa. Így járt a Veszprém megyei Pula község határában húzódó, másfél kilométeres fasor: tavaly az összes, legalább 60-80 éves fát ki kellett vágni. Helyette, ragaszkodva a hagyományokhoz, újra gesztenyefákat telepítettek – de már a piros virágú fajt, amelyet a délről származó aknázómolyok nem kedvelnek, így nem is bántanak.
