Eleinte csak 'hámozgatják', aztán egy-két nap alatt tarra rágják!

Több oka is lehet e kórságnak. Az enyhébb kárt okozó puszpángszúnyog kártétele már évtizedek óta együtt él a bokrainkkal. E rovar okozza azt a furcsa látványt, ami a keskeny levelek hólyagosodásához vezet. Igazából ezek nem hólyagok, hanem a levél görbül be ilyen formára. Nos, ezekben a deformálódott levelekben találhatók a sárgás, narancsos színű lárvák: a szívogatásuk hatására a fő levélér mentén görbül be a levéllemez mindkét oldala, s alakul ki a sajátos kórkép. Még jó, hogy évente csak egy nemzedéke alakul ki ennek a 2-3 milliméteres molynak. A baj az, hogy a levelek és a fiatal hajtásvégek is elpusztulnak, ami gyöngíti a növényt. Ha ezt követően erős tél jön, akkor a növény egy része vagy egésze elpusztulhat. Az igazi nagy ellenség azonban a selyemfényű puszpángmoly. Kártételével sokan azért nem számolnak, mert e faj csak 2011-ben jelent meg hazánkban.

A kelet-ázsiai eredetű lepke egyedi színű: szárnya fehér, sötét szegéllyel. A baj az, hogy leginkább éjjel aktív, így nappal nehezen találjuk meg a buxusban. Petéi sárgászöldek, mint ahogy a lárvái is, hátukon fekete és fehér csíkokkal. A lárvák gyorsan növekednek, a kártételük először alig észlelhető, mert nem tarra rágják az ágakat, hanem csak a leveleket „hámozgatják”. Aztán néhány vedlés után egy-két nap alatt tarra rágják szinte az egész bokrot. Ráadásul minálunk egy évben három nemzedéke is kifejlődik. Odafigyeléssel és permetezéssel védekezhetünk ellene. Ne hagyjuk áttelelni az ágelágazások közelében készített hálóikban az őszi lárvákat sem.

Meg kell tehát szoknunk, hogy a lassan növő, eddig szinte semmi törődést nem igénylő buxusbokrainkat is – csakúgy, mint például a tuja- és borókaféléket – gondoznunk kell.