Guggonülő spárgatök

Mint a tökfélék általában, a spárgatök is melegigényes és fagyérzékeny. A talajban nemigen válogat, ha elegendő tápanyagot talál, a szélsőségesen rossz földek kivételével mindenütt megterem. Fontos, hogy mélyen megművelt, szántott vagy ásott talajba vessük, palántázzuk. Vízigénye jelentős, de a terjedelmes gyökérzet a korai termesztésben öntözés nélkül is ellátja a tövet. Ám másodvetésként kockázatos vízpótlás nélkül termeszteni. Gyorsan fejlődik, így nemcsak fő kultúraként, hanem elő- és utónövényként is termesztik. Magját legkorábban április elején vethetjük, majd tíznaponta ismételve akár július közepéig is.

A korai termesztéshez palántát nevelnek, amelyet április végén, május elején ültetnek ki. Tenyészterület-igénye 100 x 100 centiméter. Magját (de a palántáját is) nagyon ajánlott tökfészekbe vetni, ültetni. Ehhez fészkenként mintegy 5 kiló érett szerves trágyát vagy komposztot forgassunk a talajba, majd a magvetés (ültetés) után 15-20 centi magas peremű fészket  alakítsunk ki a vetés körül. Fagyveszély esetén a fészekperemre tett, ritkásan perforált fóliával, vagy pedig a növényekre helyezett fólia-, illetve papírsüveggel védhetjük meg a palántákat.

Fészkenként 4-6 magot vessünk, a kikelt növénykék közül az első kapálás után kettőt, a másodikat követően pedig már csak egyet hagyjunk. Az első terméseket akkor szedjük, amikor még nem alakultak ki teljesen, mert ezzel új virág- és termésképzésre serkentjük a tövet. (Később már szüretelhetjük a teljesen kifejlődötteket.) A spárgatöknek fajtái nincsenek, a guggonülő vagy indátlan változat azért népszerűbb, mert rövidebb a tenyészideje.