Gulliver a minik földjén

Stílusos volna úgy kezdeni, hogy Dóra Melinda Tünde (a barátoknak: DMT) egy szép nap váratlanul leadta a szerkesztőségi belépőjét, felment a hegyre pakcsojt ültetni, és boldogan élt. A valóság árnyaltabb ennél, mert DMT – amióta ismerem – mindig kertészkedett. Tavaly  májusban úgy döntött, hogy mostantólcsak ezt fogja csinálni. Újságírónak céltudatos és határozott volt – kertésznek is pont ilyen.

– A látszat az, hogy itt minden tervszerűen történik – mutat körbe több mint négyezer négyzetméteres birtokán –, de emögött rengeteg kudarc és bénázás sorakozik. Sokat tanultam a korábbi vállalkozásaimból. Például, hogy nem elég a bevétel, ha nincs jó stratégia. Vagy: nem elég az ötlet, ha nincs meg az üzleti modell. De főleg alázatot, és azt, hogy a hülyeség benne van a pakliban, de túl kell lépni rajta.

DMT elég céltudatos és profi volt ahhoz, hogy ne vágjon bele valamibe kockás papír nélkül. Mindig is érdekelte a biokertészet, az első osztályú éttermek az onnan kikerülő zöldségeket keresik. Budaörsi birtokán, a Kíváncsi Kertben ma 300 ágyásban 250-féle növény terem.

Valószínűleg sosem fog benevezni a vidék legnagyobb tökéért vagy cukkinijéért folyó versenybe, ugyanis az ő növényei egészen kicsik.

Mikrozöldségek. – Nemcsak a minőség a fontos, hanem az is, hogy napra pontosan találd el, mikor kell leszüretelni a termést. Ha egy kicsivel nagyobb vagy kisebb, nem veszik át – okosít ki házigazdánk.

DMT csak olyan éttermeknek szállít, amelyek tudják és meg is akarják fizetni a minőséget. A Michelin-csillagos Costes, az Onyx vagy a trendi MÁK Bisztró eddig Párizsból hozatta a zöldséget, most sokszor tőle veszi meg. Az árai nagyjából megegyeznek a francia beszállítókéval – mínusz szállítási költség.

A Kíváncsi Kert nem egyszemélyes mutatvány. Bár az üzlet lelke DMT (tervezés, értékesítés, szállítás és hetente egyszer piacozás), nem boldogulna a „srácok” nélkül: a három bagi fiatal egy civil szervezeten, a Bagázson keresztül került Budaörsre. – Iszonyú szorgalmasak és elkötelezettek, mert látják, hogy a semmiből is lehet valamit csinálni – meséli DMT, miközben egy kőházhoz érkezünk. Itt csomagolják a termést, ebédelnek, tartják a reggeli eligazításokat. DMT nem az a fajta vállalkozó, aki kitalál valamit, megcsinálja, aztán hátradől és boldogan él, míg meg nem hal. – Még tizenöt évet adok magamnak, addig felfuttatom a kertészetet, öt év múlva beindítjuk a franchise-t, utána valami egészen mást fogok csinálni.

Nem hazudtolja meg korábbi önmagát sem: télen alig akad munka a kertben, tehát könyvet ír, az alapoktól mutatja be a biokertészkedést.

– Amikor belekezdtem, alig találtam magyar szakirodalmat. Azt se tudtam, meddig kell megtölteni a cserepet földdel. Olvastál már szakácskönyvet, amiben benne van a recept, csak épp úgy kezdődik, hogy posírozzál két paradicsomot, s pont az nincs benne, mi az a posírozás? Na, erről szól majd a könyvem.