Szokatlan tömeg: a kerítés mögül kíváncsian figyelik a látogatót

A történet a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola egyik kutatási programjával kezdődött, avatott a kezdetekbe Nagy János igazgató. A program – képletesen szólva – azóta is tart, csak ma már egy 1360 hektáros területen, s közben 28 fajt, alfajt és fajtát képviselő kétezer állattal. A meghatározó vad viszont kezdetektől fogva a szarvas.

Nem a vadonhoz szokott nemes állat háziasításával van dolgunk a vadfarmon, ez ugyanis 2-3 nemzedék alatt bizonyosan lehetetlen. A tájközpont az állatokat turisztikai, vadászati, kereskedelmi célból tartja, húsukat pedig feldolgozza. S mivel a központ a Kaposvári Egyetem részét képezi, oktatási és kutatási feladatot is ellát.

A szarvasfarm létesítésének ötletadó gazdája egyébként Horn Péter akadémikus volt, aki még a '70-es évek közepén, Új-Zélandon szerzett tapasztalatokat a vadgazdálkodás ilyetén formájáról. S hogy miképpen történik a szarvas vadászata? E célra egy hatszáz hektáros területet különítettek el a Tájközpontban.

Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy az emberhez szokott állatok könnyű prédát jelentenek. A szarvasban ugyanis nem alakul ki kötődés az ember iránt, kapcsolata szigorúan az érdekein – például az etetésen – alapul. Ilyenkor, a májusi dús vegetáció idején például néha hetekig sem látni őket. S bármilyen hihetetlen, megérzik a lővilág idejét is, amikor gyakran változtatják meg beidegződöttnek vélt szokásaikat. Hogy ez miképpen lehetséges? Egyszer akár ez is a kutatások témája lehet, tudtuk meg Nagy Jánostól.