Éltető uniós eurók - A poroszlói határban jártunk, aratási időben

Három helyen is égett a lábon álló búza minap. Tűz a nap, árnyékban is majdnem 40 fok van, pedig még csak a délelőtt közepén járunk. Mégis, ahogy egyre melegszik az idő, úgy lesz mind mosolygósabb az a két ember, akik a poroszlói határ egyik négyhektáros búzatábláját vágják. Az első ürítés még csak négytonnás, viszont a tábla közepéről lehozott termésről már inkább öttonnás hozamot mutatnak.

– Ezt most ne vigyük Borsodivánkára, hanem egy másiknak adjuk el. Ott kicsivel többet ad érte a felvásárló – javasolja telefonjával kezében Tóth Mihály, helyi családi gazdálkodó, aki Oláh Vincével arat. Éppen a nyugdíjas kombájnos búzáját vágják egy 24-25 éves NDK-s kombájnnal. Hamar telik a gép tartálya, egyre lassul a járása. Nincs baj, ennek csak örül a gazda, sűrűbb a gabona, több a szem, nem szabad rohanni. Mindenre szükség van. Ugyanis nyomott a gabona ára, egy tonna csak 42 ezer forint, és a malmi minőségért is csupán 46–47 ezret adnak. E miatt a költségcsökkentés a legfőbb szempont a gazdálkodásban.

– Egy hektárt 120-130 ezerből kihozunk, vagyis a 4-5 tonnás termést 170-210 ezer forintos bevétellel számolva, üzemi szinten is van némi nyereségünk. Ehhez jön még az uniós támogatás 50-70 ezer forintja – teszi hozzá Tóth Mihály. Szinte ez az igazi haszon a növénytermesztők többsége számára, e nélkül inkább csak nullszaldós a gazdálkodás.

A lassan ötvenéves, Gödöllőn diplomát szerzett szakember 1991 óta gazdálkodik. Ennyi idő alatt alakította ki birtokát, gépállományát. Utóbbit még az aratás előtt megnézhettük, mivel a gépszín volt a találkozási pont; éppen javították a modern traktor kipufogóját. Aztán e sorok írója meggyőződhetett róla, mit tud a JCB-traktor: csak azért nem száguldoztunk az országúton, mert tilos, és különben is ott húztuk magunk mögött a majdnem kéttonnás teherbírású pótkocsit. A kabinban kényelmes, rugózó ülések, gombok, karok, váltók és légkondi. Az utóbbit egyébként beépítették a régi kombájnba is, ha már állandóan szerelni kell, az a kis többletmunka belefért.

– Három hétig szereljük, aztán egy hétig dolgozunk vele. Még ehhez az öreg kombájnhoz is van bőven alkatrész, egy négyhengeres IFA-motorral megy, különben is csak vas, csapágy meg ékszíj az egész. Oláh Vince ért hozzá, régen a téeszben dolgozott gépszerelőként meg kombájnosként. Újra nem telik, meg ki sem termelné az árát, mivel 180 hektárt művelek, de csak fele a szántó. A másik részen gyep van, azt kaszáljuk, a szénát értékesítjük – avat a részletekbe Tóth Mihály.

Voltak korábban juhai is, de már eladta őket, állami földet nem sikerült bérelni, ráfizetés volt az állattartás. Szülei családi használatra tartanak tyúkokat a megtermelt gabonából.

Az öreg kombájn tetején valami elkezdett vadul villogni, házigazdánk ugrik, indul a traktorral, megtelt az aratógép tartálya. Háromtonnánként kell üríteni. Naponta 8-10 hektárt aratnak ezzel a géppel, Tóth Mihálynak az idén 30 hektárnyi saját búzát is le kell vágnia. A búzájába még csak „belekapott”, ami 4-5 tonnát adott, de túl van már a repcén. Olajnövényt 10 hektáron vetett, az átlagosan 2,6 tonnát adott hektáronként. Ezt is kihozta 120 ezer forintos önköltséggel a gazda, míg egy tonnát 114 ezer forintért adott el. Haszna tehát e növényen több volt, mint a búzán.

– Az előző kocsiból vett mintánkból 23-as sikért mértek, így csak takarmánynak jó. A meleg miatt megszorultak, aszottak a szemek, de legalább van belőle elég.

A környéken a legközelebbi nagyüzem 30 kilométerre, Füzesabonyban maradt meg. Felvásárló viszont szinte minden faluban akad, ők általában aratás végén fizetnek, de legalább rendesen. Azaz már nincs nepperkedés, a feketézők kikoptak az utóbbi években. Számla nélkül már nem lehet értékesíteni a termést – állítja a családi gazda, aki az aratást követően csaknem az összes magot eladja, mivel egy kisebb magtára van, ahol általában inkább az ősszel aratott kukoricáját tárolja.

– Ott értékesítem, ahol éppen a jobb árat fizetik. Naponta körbetelefonálunk, hol mennyiért veszik. Nincs értékesítési gondunk, és kintlévőségünk sem – állítja Tóth Mihály, aki az idén még kukoricát fog aratni, meg van napraforgója is jócskán. No és, mint minden évben, valami újba is belefog: korábban, míg lehetett, ipari mákot termesztett és termelést integrált a tiszavasvári Alkaloida számára, még festőmályvával is kísérletezett. Most az olajtökön a sor, ősszel 10 hektáron takarítják majd be e növényt a birtokán.

Mindezt nehéz lenne bővíteni, ugyanis több mint egy éve áll a földpiac a környéken. Csupán egy-két hektáros kisebb területek kelnek el fél-egy millió forint közötti hektáronkénti áron. A bérleti helyzet is pang: nincs új terület.

Hogyan tovább? Nem tudja a választ. Két lánya közül egyik sem tűnik úgy, hogy folytatná a gazdálkodást, ezért azt tervezi, hogy fokozatosan, ahogy öregszik, leépíti a gazdálkodást, és eladogatja földjeit. Rövidebb távra vonatkozó kérdésünkre, miszerint mi lesz, ha az unió 2020 után megszünteti a területalapú támogatást, Mihály rezignáltan felel:

– Nem tudom, még nem gondolkodom rajta. De biztosan kitalálunk helyette valamit, ugyanis ma a növénytermesztést az uniós támogatás tartja életben.

Ebben a helyzetben előremenekülni látszik a falu másik végén arató Juhász Sándor. Ő is diplomás, okleveles üzemmérnökként, mezőgazdasági gépészként üli meg az óriási gépet. Ez már a király kategória: Class Lexion, újonnan kóstál vagy 60–80 milliót a kombájn. Naponta 20–30 hektárt arat vele. Most éppen a búzáját vágja a szakember, több mint 6 tonna mag jön le egy hektárról. Ugyanaz a fajta, mint Tóthéknál, igaz, ez a föld már 22 aranykoronás, és nem 17, mint ahol a napot kezdtük. De van más különbség is.

– Én csak fémzárolt vetőmagot használok, tavaly óta műholdas navigációs rendszert szereltünk a traktorba, úgy vetettünk, gyomirtóztunk, műtrágyáztunk. Optimális lett az anyaghasználat, csökkentek a költségek. Igaz, egy középkategóriás személyautó árába kerül a rendszer, de néhány év alatt behozza az árát – vázolja a környéken precizitásáról híres, Tudinak becézett férfi, aki egyben a kamara helyi agrárbizottságának vezetője is. – Nézze azokat a kukoricasorokat! És ilyen a napraforgónk meg a csemegekukoricánk is. Nincs átvetés, nincs gyomos szakasz, a betakarítás is egyszerűbb lesz. Sokszor megfordulok a táblákon a vetés után is, gyomirtózunk, gomba ellen permetezünk, fejtrágyázunk. Mindent megadok a növényeknek, amit a technológia előír. Most igazol az eredmény: 6,5 tonnát aratunk éppen, 35-ös sikér-, 17 százalékos fehérjetartalom mellett. Vagyis javító minőségű a búzánk, megér legalább 53 ezer forintot, de még nincs ára. Nagyon az aratás elején tartunk. De a 75 hektáron vetett repce is bizonyított, ott 3,3 tonnát vágtunk hektáronként.

Mennyibe kerül így egy hektár önköltsége? Bizony, eléri a 200 ezer forintot, az amortizációs költséget, a munka árát is beleszámolva. Egy hektáron a 6 tonnás hozam mellett 300 ezer forint a bevétel, s van rajta 100 ezer forint haszon.

– Több lenne a búza, de a meleg miatt kicsit megszorult a szem – halljuk megint, hogy az általános vélekedés, miszerint a kánikula az igazi aratóidő, mekkora tévedés. – De a minőség jó, és ezt mutatja a többi 110 hektár búzánk is. Azért a többes szám, mert keresztapámmal, Nemes Vincével közösen műveljük földjeinket, nagyjából 280–300 hektárt. 1998-ban kezdtük. Azért csináljuk ilyen precízen, hogy legyen jövedelem is. Csak azért ne dolgozzunk, hogy jól megizzadjunk – kacsint a gazdálkodó, aki a learatott búzát kereskedőknél tárolja, majd amikor az árat jónak ítéli, onnan értékesíti. Vevői régiek, megbízhatóak, újakkal nem tárgyal.

– Nem tartozom senkinek, de kintlévőségem sincs – válaszolja a gabonamaffia létét firtató kérdésre, s hozzáteszi, ma már nincsenek ilyen jelek a piacon.

A jövőről is faggatom. A gazdának egy 14 éves lánya van „a korosztályának megfelelő orientáltsággal”, vagyis még az is beleférhet, hogy ő viszi tovább a gazdaságot.

– A fele takarmány, a fele malmi minőségű, de még nagyon az elején tartunk. Igaz, egyre többen vetnek nagy hozamot adó takarmányfajtákat – szögezi le utunk következő házigazdája, Sasvári Tamás, aki egy ezerhektáros birtokot, illetve egy húszezer tonnás magtárkapacitást üzemeltető cég, a magántulajdonban lévő Gabona 4 Kft. egyik ügyvezetője. – Van 400 hektár szántóföldünk, a többi legelő, két helyen 270 szürke marhát tartunk. Saját búzánkban hasonló eredményeket látunk, mint más, termésüket hozzánk leadó gazdálkodók esetében.

A cég szolgáltat is, tehát gabonát, olajos magvakat vásárol fel, tárol és értékesít a hazai négy-öt meghatározó, döntően külföldi kézben lévő gabonakereskedő vállalkozásának. Az árakat naponta határozzák meg, főként a párizsi árutőzsdét veszik alapul.

– A helyiekkel tíz éve jó kapcsolatunk van, de csaknem 400 forintos gázolajár mellett nem is érné meg nekik nagyon messzire szállítani és eladni a termést. Hetente fizetünk, minden csütörtökön – nézi a hűtött iroda ablakából a folyamatosan robogó, megrakott vontatókat az agrármérnök végzettségű szakember. 70 százalékban őstermelőktől vásárolnak, így nekik 12 százalék kompenzációs felárat is fizetni kell, miközben ezt a pénzt csak sokára utalja vissza az adóhatóság a 11 főnek munkát adó kft. számára.

– Ez a fordított áfafizetés ára, illetve az, hogy beálltak az árak. Olyan kicsi a felvásárlásiár-ajánlatok közötti különbség, hogy a kereskedőknek alig van 4-5 százalékos mozgásterük. Egyébként a bevezetett intézkedés jót tett a piacnak, megtisztult az adócsalóktól és a gazdákat sokszor átverő nepperektől.

Egyre inkább a tárolás hozza a pénzt a kft.-nek, de nyitnak is: egy másik telephelyen műtrágyát, növényvédő szereket, gépalkatrészeket terveznek tárolni és értékesíteni, a gazdákat helyben kiszolgálni. S hogy mit hoz a jövő? Sasvári Tamás szerint egyre többen vetnek alternatív, jövedelmező fénymagot, facéliát, mustárt, kölest, vagy éppen termelnek olajtököt. Ez jó a földeknek is. Átalakul a kereskedelem. A gazdák most erősek, van pénzük, egyre több a tároló, így kivárnak az értékesítéssel. Már a világcégek itthoni vállalkozásai is lemennek a 50–70 hektáros gazdákhoz felvásárolni a termést.

De nem igazán látni előre, főleg nem a 2020 utáni helyzetre.

O. HORVÁTH GYÖRGY
RIPORTJA

KÁLLAI MÁRTON
FELVÉTELEI