Minden lében petruska

 A Római Birodalom polgárai használták első ízben ételeik ízesítésére, s hamarosan olyan népszerű lett körükben, hogy azt, aki mindenbe (minden lébe) beleártotta magát, petrezselyemnek nevezték. A fűszer már az első magyar szakácskönyvekben is ott található petrezselem, petruska vagy petrezsirom néven.

Gyógyhatása is figyelemre méltó. Mivel élénkítően hat a gyomor- és béltraktus működésére, étvágyjavító. De jó szolgálatot tesz a vesekő, illetve -homok kialakulásának megelőzésében is. Emellett vizelethajtó, teája pedig a hólyaghurut kezelésére javallott. (Tea készítéséhez 2 teáskanál apróra vágott petrezselyemlevelet vagy -gyökeret forrázzunk le 3 deci vízzel, majd 15 perc állás után szűrjük le.) Ha a zöldjét magában rágcsáljuk, az íze felülkerekedik a szájban és megszünteti a kellemetlen szájszagot.

A petrezselyemnek két változata ismert. Az egyik az általánosan elterjedt gyökérpetrezselyem, mely erős, húsos karógyökeret fejleszt, és a levele is kiváló ételízesítő. A másik a metélőpetrezselyem (levélpetrezselyem), aminek kicsi és elágazó a gyökere, így leginkább csak a lombja értékes, amit folyamatos szedés mellett is állandóan fejleszt a tő. Íze azonban nem olyan erőteljes, mint a levélpetrezselyemé. (A kertben áttelelve kora tavasszal friss és ízletes leveleket hajt, ezeket addig szedhetjük, amíg az új vetés megerősödik.)

A petrezselyem népszerűsége mellett szól viszonylagos igénytelensége is. (Ámbár fejlett, hosszú karógyökerű töveket termeszteni leginkább csak a profiknak sikerül.) Közepesen tápanyagigényes. Legjobb az előző évben szerves trágyázott zöldségek után termeszteni (de sárgarépa, pasztinák vagy önmaga után soha ne vessük). Erős szárazságban öntözésre szorul. Mint közepesen fényigényes kultúra, köztesként, fiatal gyümölcsfák alatt vagy szőlősorok között is megél.