Tarolt a répabolha

A nagyjából negyven palánta gyönyörűen fejlődött, hatalmas, 40-50 centis leveleik lettek, de nem akartak bezáródni. Aztán ahogy megjött a hőség, egyszeriben felmagzottak, ráadásul millió számra lepték el és kezdték rágni az apró ormányos bogarak, sőt megjelent a répabolha is. Így a nyulaim, tyúkjaim, kecskéim, kacsáim ették fel a konyhánkra szánt zöldséget.

Kicsit csalódtam a szárzellerben is, ugyanis jó két hónapig alig nőtt, a gumós változathoz hasonlóan sokáig kicsi, gyámolításra szoruló növénykéket folyamatosan kellett gyomlálni. No, a meleg és az öntözés hatására viszont beindult, remélem, néhány héten belül kezdhetem töltögetni földdel a tövét, mivel így lesz roppanós, fehéres a hosszú szára, melyet angol zellerként is emlegetnek a piacon.

A nagy meleget megelőző csapadékos időszak kissé betett a kabakosoknak: hiába vásároltam elméletileg peronoszpóra- és lisztharmatrezisztensként, illetve vírustoleránsként a vetőmagot, uborkáink első 5 kilónyi termését követően az alsó leveleik tönkrementek.

Kétszer is permeteztem különféle szerekkel, s most úgy néz ki, hogy sikerült megfogni a betegség terjedését, csak hát az alsó 2-3 levél leszáradt. Kisebb károsodással úszták meg a cukkinik, már virágoznak, bár a termés még nem kötődik normálisan. Ám ez megszokott: amíg nem alakul ki megfelelő nagyságú levélfelület – ezért haragszom a peronoszpórára –, addig a növény eldobja a virágokat, illetve a termékenyült kicsi cukkini nem fejlődik ki. A víz nem lehet kevés, ugyanis – csakis kannából – naponta öntözzük. Kannából locsoljuk a paradicsomot is, s bár itt megjelentek az első levélbetegségek, sikerült mindet megállítani.

A krumplinknál megjelent a burgonyavész, a fitoftóra, de egyelőre ezt is sikerült lokalizálni. Ámbár az idei krumpli nem lesz siker: az új ágyásban a vetőgumók csupán egy-egy szárat hoztak, máskor a virágzás idején már nem lehetett a sorok közé menni, most viszont elég ritka a hajtásrendszer. Hogy mi van a földben, még nem tudom, de néhány héten belül kezdjük szedni az újkrumplit.

A karalábé viszont gyönyörű, felszedtük az első kört, majd’ félkilósak a gumók, s alig akad közöttük fás. Hasonló a helyzet az idén első ízben termesztett tarlórépával: a kéttenyérnyi zöldség finom, retek- és mustárízű, kevéske karalábébeütéssel. Leveleit az állataink, a gumók kisebbik részét mi magunk fogyasztjuk. Készülök őrségi recept szerint savanyítani, illetve kovászoljuk is.

A végére hagytam a málnát. A most kétéves ültetvény kiadta az első igazi termését: a 21 tő nagyjából tíz kilónál tart – a hajtások két méter hosszúak, s még mindig teremnek. Ettük lábról, készült belőle lekvár, szörp, lefagyasztottunk sokat. Hasonló még nem mondható el az egyéves fekete és piros ribizkékről, de kóstolót már adtak bokraink.