Kovad a dió

Ha tehetjük, rázzuk meg egyenként az ágakat, vagy hosszú léccel, póznával óvatosan ütögetve válasszuk le a gyümölcsöket. A kíméletlen, durva ütésekkel letördeljük a jövő évi termőrügyeket hordozó hajtásokat, s nehezen gyógyuló sebeket ejtünk a fán. A begyűjtött dióról válasszuk le a zöld burkot, majd napos, szellős helyen szárítsuk, hogy felülete teljesen száraz legyen. Az így megszikkasztott termést legjobb juta- vagy papírzsákba téve száraz, szellős és hűvös helyen tárolni. (A téli fagy nem tesz kárt benne.)

- Szaporíthatjuk a leandert, aminek legegyszerűbb módja, ha az erős, egészséges anyanövény valamelyik jól fejlett hajtásából tizenöthúsz centis dugványt vágunk, majd vizet tartalmazó edénybe tesszük és meleg helyen tartva meggyökereztetjük. Elég, ha a dugvány csak 3-4 centire merül a vízbe, az viszont fontos, hogy az elpárolgott vizet rendszeresen pótoljuk. Hat-nyolc hét után ültessük át földdel töltött cserépbe, amelyben a már gyökeres dugvány gyorsan növekszik.

- A tavasszal kiültetett fagyérzékeny majoránnát és bazsalikomot most ültessük cserépbe. Nem mintha fenyegetnének az őszi fagyok (noha ilyenkor már meglephetnek minket), hanem azért, hogy októberig, amikor a hideg már ténylegesen veszélyeztet, növényeink begyökeresedjenek.

- Szaporíthatjuk tőosztással a pünkösdi rózsát is. Az idős töveket 5-6 rügyes darabokra osszuk. Készítsük elő az új telepítést: ássunk legalább 40 centi mély gödröt, és töltsük fel érett komposzttal, istállótrágyával vagy jó minőségű kerti földdel. Ebbe ültessük a rügyes tődarabokat 5 centi mélyre. A pünkösdi rózsa 8-10 évig is szépen virul ugyanazon a helyen, viszont nem szereti az átültetést.