Sziki szépség

Mintegy 200 faja ismert a sóvirágoknak, közös jellemzőjük, hogy só- és szárazságtűrők, illetve száraz virágként igen kedveltek. Vad alakjaik a sós fövenyű tengerpartokon, szikes pusztákon tenyésznek, leveleik felületén jellegzetes sókiválasztó mirigyeket találunk, melyek a fölösleges ásványi sóktól szabadítják meg a növényeket.

További jellegzetességük, hogy aszályban kisebb leveleket fejlesztenek, így mérsékelve a bennük lévő víz elpárolgását. A sóvirágok hazánkban élő ősi formája a védett magyar vagy sziki sóvirág, mely bugás füzérbe tömörült világoskékliláskék virágaival díszít.

A sóvirág eredendően évelő vagy kétnyári növény, de mert a télen elpusztul, mi egynyáriként tartjuk. Az egynyári sóvirág (Limonium sinuatum) tőlevélrózsát alkotó levelei között, 40–70 centi magas száron hozza tömött bugákban álló, színes csészeleveleit. Ezek ma már szinte minden színben és árnyalatban pompáznak a nyár közepétől késő őszig. Napfényés melegkedvelő, igénytelen növény, még a száraz, sós sziken is megél.

Fontos, hogy magját (tavasszal, a fagyok elmúltával) jó vízáteresztő talajba vessük, mivel a pangó vízben a gyökere könnyen megrothad. Ha szárazvirág-dísznek szánjuk, a leszedett virágait csokorba kötve és a szárral fölfelé felakasztva szárítsuk száraz, sötét és levegős helyen mindaddig, míg minden nedvesség el nem tűnik belőlük.