A Szabad Föld Kertje: Húsüzemre kapcsolva

Szépen fejlődnek pézsmakacsáink, nagyjából egy hónap múlva kerülnek a konyhára. Várhatóan ekkorra 35–45 kilósra fejlődnek kecskéink, melyeket addig tartunk meg, míg zöldtakarmánnyal képesek vagyunk ellátni őket. A két gidáról, azaz hím kecskéinkről beszélek, csak az egy szem gödölyét neveljük tovább, hogy jövő ilyenkorra egy szerencsés bak megtermékenyíthesse, s 2017 tavaszán remélhetőleg egy-két utódot hozzon a világra.

Szomszédunkban nem vártak novemberig, ott két növendék bakot a minap vágtak le. Húsuk gyönyörű, háj, azaz faggyú szinte csak a belek között, főleg a vesék környékén halmozódott fel. A mi kecskéink is innen származnak, remélhetőleg ők is hasonlóan gusztusos húsokkal látják el majd családunkat.

Kecskéinket egyébként már a nyár végén el kellett választani egymástól, ugyanis a gödölye ivarzani kezdett, s a két bakocska túl nagy érdeklődést mutatott iránta. Mivel a leányzó még nem tenyészérett, a korai vemhesség megviselné a szervezetét, nem fejlődne ki a várt méretre, s akár az utóda is megsínylené ezt, így a kacsák udvarába került. Itt nagy tégla- és földkupacokon ugrálhat, bizonyítván, hogy igazi hegyi állat. A pézsmakacsákat nem bántja, reggel és este együtt falatoznak a friss zöldtakarmányból. Igaz, a gödölye szemet vetett a kacsák szemes takarmányára is, de harmadik nekifutásra sikerült olyan kisméretűre csökkentenünk a kacsák háló- és etetőhelyéhez vezető ajtónyílást, hogy azon már nem tud bemenni. Az ősz folyamán, a hidegebb éjjelek és nappalok hatására kecskéink gyönyörű, sűrű szőrzetet növesztettek. A bakok pedig természetfilmbe illő jeleneteket produkálnak összecsapásaik során. Hátsó lábaikra emelkednek, a hátuk közepén található hosszabb sörtéiket kimeresztik, majd homlokukkal, szarvaikkal összecsapnak. Csodás erő sugárzik ilyenkor belőlük.

Egyébként mindent felfalnak, még a fenyőágak frissebb leveleit is csipkedik, de eléjük kerül az összes zöld a kertből, amit nem eszünk meg. Nyár közepétől nem vettem kezembe a kapát, megvártam, míg zöldségágyásainkat kissé felveri a gaz, s ezt gyomlálva folyamatos táplálék jut az állatainknak. A kecskék mellett a tyúkok, kacsák és a nyulaink is meghálálják a törődést. Azaz minek kapáljam ki a gazt, ha kissé nagyobbra nőve ki is téphetem, s állataink takarmányellátását is megoldhatom?

A nyulak szépen nőnek: kettőt két hete vágtam le, konyhakészen kétkét kilót nyomtak. A többiek is erre a sorsra jutnak, főleg a bakokkal van baj: ivarérettek lettek, s üldözik, ugrálják egymást folyamatosan. Közben lassan kiderül, hogy öreg anyanyulainkat sikerült-e ismét vemhesíteni – a nyár közepi akció nem sikerült. Így elképzelhető, hogy új tenyészállatokat kell beszerezni néhány héten belül.

Az új ketrecsor egyébként igen jól üzemel, könnyű a takarítás, az etetés, ráadásul igen takarékos a szénafelhasználás is: emeletenként egy-egy szénarácsot alakítottam ki, az egymás melletti ketrecek közös falát alkotják. Alá kerültek a pihenődeszkák, így a lehulló széna vagy levelek nem jutnak egyből a trágyasíkra, nyulaink felcsipdeshetik onnan.