Hizlalási tüdővizenyő - Ásítozó disznó nyavalyája

Ugyanaz a fuzáriumfaj egyidejűleg többféle méreganyagot (mikotoxint) is termelhet, sertéseknél legnagyobb károkozása az F-2, a T-2 és a fumonizin toxinnak (FB1-toxin) van.

Az F-2 toxin főként szaporodásbiológiai, a T-2 toxin emésztőszervi problémákat okoz, de az utóbbi időben a fumonizin (FB-1 toxin) kártétele ezeknél is nagyobb. Érdekes, hogy utóbbi az ország középső és keleti területein gyakoribb, szinte kizárólag kisüzemi sertések között, ott is az őszi-téli hónapokban, a hirtelen hizlalásba fogott egyedeknél. Nagyüzemi tartás és takarmányozás mellett a fumonizin toxin által okozott úgynevezett hizlalási tüdővizenyő csak elvétve jelenik meg, nyilván azért is, mert kukoricát csövesen szinte sohasem etetnek, és különböző mikotoxinmegkötő vagy azokat lebontó adalékanyagokat adnak a takarmányokhoz.

Fumonizintoxikózisnál a penészes kukorica pár napos etetése után már észlelhetjük az emésztőszervi tünetcsoportot: étvágycsökkenés, válogatás a takarmányokban, rendellenes étvágy (például szalma- és földevés), ásítozás, fogcsikorgatás. Némely egyednél hasmenés lép fel, a többségnél bélsárrekedést tapasztalunk, a bélsár sötét, bogyós, kemény, apró. Ennek ellenére a sertések közérzete jónak mondható, láz nincs, s az esetek egy részében minden beavatkozás nélkül visszatér az étvágy. Amikor az étvágy mégsem rendeződik, a betegség második szakaszában már légzőszervi tünetek vannak: a légzés nehezített, az állat sokat fekszik, ha felkeltjük, nemegyszer tátott szájjal liheg, zihál, orrnyílásaiból habos váladék ürül. Nem ritka a fulladásos tünetek melletti elhullás sem. A légzőszervi tüneteket a súlyos tüdővizenyő és az egyidejűleg a mellüregben felhalmozódó, megalvadásra hajlamos savó váltja ki.

Mit tehet a gazda a betegség megelőzése érdekében?

Ne etessünk penészes takarmányt! Szerencsére ezzel túl sok bajunk azért nincs, hiszen a sertés a penészes takarmányt az etetőből kitúrja, csak akkor eszi meg, ha végképp nincs lehetősége más fogyasztására.

A penészek méreganyagainak megkötésére ugyan különböző módszerek és adalékanyagok vannak, ezek eredményessége azonban csak részleges, másrészt a költségek miatt kisgazdaságokban ritkán alkalmazzák.

Tisztán új termésű kukoricát lehetőleg ne etessünk, keverjük azt ókukoricával, óvakodjunk a szemmel láthatóan is penészes kukorica etetésétől! Az nem megoldás, ha a penészes csöveket letörölgetjük vagy szárítgatjuk, mert a toxin legtöbbször már a szemek belsejében van. Fordítsunk gondot a tárolásra! Fontos a tárolótér takarítása, fertőtlenítése vagy gombaölő szerek használata. „Begórézás” előtt a csöveket átválogatjuk, a vizes, már penészes vagy éretlen csöveket kiszedjük. Ha kukoricát zárt térben ömlesztve tárolunk, azt ne vastagon terítsük, és időnként lapátoljuk át! Szemes kukoricát, még ha száraz is, ne tároljunk sokáig zsákban, főleg akkor, ha poros. A szemek „lélegzésekor” ugyanis kevés víz mindig képződik, s ha ez a por miatt nem tud eltávozni, a száraznak látszó kukorica is befülled, dohosodik. Jó, ha ismeretlen származású takarmány esetén próbaetetést végzünk és megfigyeljük az állatok evési viselkedését. Szükség esetén azonnali takarmányváltást végzünk.

A gombatoxikózisok nem gyógykezelhetők, mégis célszerű az állatorvos értesítése a pontos diagnózis és az esetleges szövődmények miatt. Ma már különböző „toxinsemlegesítő” anyagokhoz, premixekhez is hozzá lehet jutni, ezek meghatározása, bekeverési aránya, etetési ideje is a szakember javaslata szerint történjen.