Balogh Géza: Éljenek a fák!

A kerékpáros-társadalom nagy örömére soha nem épült még annyi bicikliút az országban, mint az elmúlt években, a szép tájakat biciklinyeregből élvezők öröme mégsem teljes. Az építkezés ugyanis sok esetben esztelen pusztítással jár. A kerékpárutak általában az országutaktól 8-10 méternyire, azokkal párhuzamosan futnak, a köztük lévő természetes sávokban többnyire szép fasorok nőnek. Illetve csak nőttek, mert a nyomvonalat a tervezők szinte kivétel nélkül a fasorok helyére teszik, mintha csak szándékosan ki akarnának iktatni minden fát, bokrot a tájból.

Zöld FöldB. G.2015. 12. 02. szerda2015. 12. 02.
Balogh Géza: Éljenek a fák!

Így történik ez Szombathelytől Győrtelekig, Agárdtól Szentábrahámig – most éppen Nyíregyháza meg Tokaj között, több mint harminc kilométeren. Nincs könnyű dolguk a fanyűvőknek, s nem csupán a szokatlanul nagy táv miatt. Errefelé Szabolcsban az akác az úr, amely elképesztő makacssággal képes kapaszkodni a homokba, próbára teszi a legmodernebb gépeket is. Végül persze a fanyűvő meg a gép győz, de pirruszi győzelem ez. Az akácot ugyanis nem lehet csak úgy elpusztítani, mint mondjuk egy közönséges nyárfát, annak a gyökerei 10-20 méternyire is elágaznak, s már a következő évben kisarjadzanak, gyökereikkel hamarosan felpúpozva az aszfaltot.

De nem is kéne kivágni azokat a fákat. Csupán a nyomvonalat pár méterrel beljebb tenni, s megúsznák a küzdelmet. Ráadásul megmaradna az árnyékot adó fasor, és még a biciklisek is nagyobb biztonságban kerekezhetnének – védenék őket a fák.

Ezek is érdekelhetnek