Színeváltó juhar

Nagy kár, hogy a közeledő tél sorra fosztja meg csodálatos őszi lombdíszeiktől a fákat, bokrokat. Különösen sajnálhatjuk, hogy ez a sors vár az egyik legkedveltebb, csinos kis díszfánkra, a japán juharra is (Acer palmatum), amelyik már szintén lehullatta narancssárga, bordó vagy éppen vérpiros leveleit. (A kecsesen elegáns formája és a csíkozott törzse azonban télen is magára vonzza a tekintetet.) Ámde csak áprilisig kell türelemmel lenni, mert a lombfakadás után máris előrukkol különleges tavaszi, majd nyári lombszínével, hogy végül a káprázatos őszi öltözetével bűvöljön el.

Zöld FöldValló László2015. 12. 03. csütörtök2015. 12. 03.
Színeváltó juhar

Díszkertjeinkben általános a helyszűke, de azért egy-egy szépségnek még szoríthatunk helyet. A japán juhar azért jó választás, mert lassan nő és nem lesz 4-5 méternél magasabb. Ráadásul kedveli a félárnyékot, így a nagyobb fák koronája alatt is szépen fejlődik. (A tűző napon levele megperzselődhet.) Mészkerülő, így csak a savanyú agyagon vagy homokon díszlik igazán szépen, illetve a semleges kémhatású talajokon. Víz- és párakedvelő, tartósan száraz időszakban öntözésre szorul. Télen célszerű takarni a tövét, különösen a fiatal példányokét. Változatai közül az Atropurpureum az egyik legnépszerűbb, amely kecses formájával, sötétvörös leveleivel tűnik ki. Az Orange Dream levélszíne tavasszal aranysárga, nyáron sárgászöld, ősszel pedig narancssárga. Hozzá hasonló a Katsura, csak őszi lombszíne erőteljesebb: harsány narancssárga. A Phoenix lombja tavasszal sárgászöld, nyáron narancsos árnyalatú, ősszel pedig vöröses. A 2-2,5 méterre növő Shishigashira a kis növésűek egyik képviselője, őszi lombszíne egészen különleges: kezdetben narancssárga, ami bíborvörösre vált.

Ezek is érdekelhetnek