Magyar kadar

Legkevesebb háromszáz esztendeje érkezett hozzánk a kadarka a Balkán-félszigetről, s időközben olyannyira magyarrá vált, mint a (Dél-Afrikából származó) muskátli. Évszázadokon át hazánk legnagyobb területen termesztett vörösborszőlőjeként tartottuk számon, és csak néhány évtizede előzte meg a kékfrankos. Noha a korábbi időkben szinte minden borvidékünkön jelen volt, azért a kadarka igazi otthona a Kecel-központú Alföldi meg a Szekszárdi borvidék. (De még a Vaskút és Baja környéki ültetvények is szolgálhatnak jófajta meglepetésekkel, mint ahogy az Egri borvidéken is terem kiváló minőséget adó kadarka.)

Zöld FöldValló László2016. 01. 14. csütörtök2016. 01. 14.
Magyar kadar

Népszerűségének egyik titka, hogy rendkívül igénytelen (de ha kimagasló minőséget várnak el tőle, igényes művelést kíván), edzett, jó szárazságtűrő és általában bőven terem. Tőkéje még a sovány homokon is erőteljes növekedésű, hajtásai mereven fölállóak, így akár támasz nélkül vagy egyszerű karós támasszal is termeszthető.

Komoly hiányossága viszont, hogy későn érik, könnyen rothad és fagyérzékeny. (Mivel a tőkéjét télire takarni kell, magasművelésre nem alkalmas.) Ha szőlője jól beérik, kiemelkedően zamatos borral hálálja meg a gondoskodást. Kötöttebb, löszös talajon (a Szekszárdi borvidéken) gazdagabb beltartalmú, testesebb és jobb minőségű bort ad, míg a lazább homokon (az Alföldön) szüretelt szőlőjének bora zamatos ugyan, de vékonyabb és üdébb.

Számos szakember egyetért abban, hogy a „kadarnak” (ahogy az Alföldön becézik) távlata van a mai, megváltozott igények, körülmények között is. Mivel az alapfajta leromlott, a jövőt a szelektált klónok jelentik, mint amilyen a fűszeres és a nemes kadarka.

Ezek is érdekelhetnek