Üdít, tisztít, fogyaszt

Ezért féléretten szüretelik, legtöbbször így látjuk viszont az áruházak polcain. E félig zöld és alig illatos termést – szobahőmérsékleten – utóérlelni kell. Fogyasztásra akkor érett, ha a takarólevelek megbarnulnak, a terméshús sárga vagy (a másik fajtánál) tompa fehér lesz, a gyümölcs jellegzetes illatot áraszt. Az érettség jele az is, ha levélüstökének középső levelei könnyen kihúzhatók.

Az ananász gazdag tárháza a gyümölcssavaknak, cukroknak, rostoknak, vitaminoknak. Ez utóbbiak közül kitűnik A-, B- és C-vitamin-, valamint fólsavtartalma, az ásványi anyagok közül pedig főként káliumban, vasban és magnéziumban bővelkedik. Különleges értéke a bromelin nevű, fehérjebontó enzim, amely segít a fehérje emésztésében, rendszeresen fogyasztva pedig bontja a testzsírt. A bromelinnek köszönhetően az ananászlé helyrehozza a beteg gyomrot – a gyümölcs jó kiegészítője a fogyókúrás étrendeknek és a tisztítókúráknak, mivel fogyasztásával hamar kiürülnek a méreganyagok a szervezetből. Fehérjebontó hatását a szakácsok is kihasználják: a nehezen átsüthető húsok közepébe ananászlevet csöpögtetnek, így azok átsülnek és puhábbak lesznek.

Az ananászt a korszerű konyha elsősorban a szárnyashúsokhoz, köretekhez, sajtokhoz ajánlja. Ivólének is kitűnő, ezt legjobb centrifugával kinyerni. (Megjegyezzük, hogy a konzerv ananász beltartalma elenyésző a friss gyümölcséhez képest, már csak azért is, mert fehérjebontó enzimje a hőkezelés során elvész.)