A Szabad Föld Kertje: Tél végi nyúlmesék

Év végén írtam legutóbb a Szabad Föld Kertjének nyulairól. Akkoriban említettem, hogy a téli vemhesítést és fialtatást az ólak szigeteletlensége miatt nem vállaltam, illetve azt is, hogy tavalyi születésű, süldő nyulaim többsége kezdett felnőtté válni és „hajtani” egymást. Nos, azóta sem történt sok minden velük, csupán annyi, hogy döntöttem: a két öreg, barátunktól megőrzése átvett, nála már nem szaporodó anyanyulat kiselejteztük, azaz levágtuk. Ez a sors vár az öreg bakra is és két, mára apányira növekedett fiára is. Ugyanakkor megtartunk három nőstényt, hozzájuk keresünk most egy bakot. Sokat töröm a fejemet, hogy melyik fajtát válasszam – anyáim döntő részben pannon fehérek. Ezek középnagyságú, 4-4,8 kilósra megnövő állatok, kimondottan jó szaporasággal és húsformákkal, valamint megfelelő növekedési eréllyel. Szóba jöhetnek kaliforniai, új-zélandi és természetesen a hazai fajták is. Ugyanakkor kacérkodom a gondolattal, hogy 7-8 kilósra is meghízó, de lassabban növekedő óriásfajtákat is kipróbáljak. Vonz a magyar óriás is, főleg a vadas színezetű, de gyönyörűek a német, belga óriások különféle színű példányai is.

Olvasóink között is számos olyan akad, aki tart vagy tartott otthonában nyulakat. Néhányan megosztották velünk tapasztalatuk, több évtizedes tudásuk. Így például a celldömölki Wieser József, aki nagyjából tízéves korában kezdett el e kedves állatokkal foglalkozni, de immár eljárt felette az idő – tavaly volt 85 éves –, s csak 5 jószágot nevel. Méghozzá óriásokat. Tapasztalata bőven van tehát olvasónknak. Például arról, hogy a nyár végi, augusztusi pároztatások legtöbbje sikertelen. (Ezt olvasónk annak kapcsán jegyezte meg, hogy annak idején erre panaszkodtam, azt gondolván: anyáim már öregek. Persze lehet, hogy valóban az volt a baj.)

Weiser úr beszámolt arról, hogy az óriásfajtákat azért is szerette, mert 8-9 kilósakra is megnőttek, s a süldő nyulak is csak 6-7 hónapos korra lettek ivarérettek, így sokáig együtt lehetett tartani őket. Ezt követően azonban érdemes leválogatni a jószágokat, elkerülendő a felesleges kergetőzéseket, sérüléseket, no meg a testvérek közötti vemhesülést. Olvasónk jól bevált módszerrel abrakoltatta nyulait, így tritikálét, kicsi kukoricát kaptak szálas takarmány, fűszéna, s természetesen szezonban sok zöld mellett. A lényeg, hogy a zöld növényeket mindig szikkasztottan, nem frissen és soha nem vizesen adta állatainak. Másik dolog, amire felhívja a figyelmet, az, hogy mindig legyen a nyulak előtt friss, tiszta víz.

Utóbbival kapcsolatban sokáig tartotta magát az a nézet és gyakorlat, hogy azon nyulaknak nem kell vizet adni, melyek folyamatosan kapnak gumós vagy gyökérzöldségeket, friss zöld leveleket, hajtásokat, füvet. Magam végeztem egy kísérletet az utóbbi hetekben, egyik növendék bakomat így tartottam: jelentem, semmi baja, a napi 1-2 sárgarépa, félkilónyi takarmányrépa fedezte téli szükségletét. Gondolom, a nyári kánikulában ez nem így történne.