Kacsamesék - Ezt a tudást semmiféle tankönyvből nem szerezheti meg a kezdő állattartó

Glózer László olvasónk már 30 éve tart néma kacsákat. Mint írtuk, már január közepén elkezdett tojni az egyik tojónk, melynek olvasónk szerint örülni kell, mert ha nem jön erős fagy, azokból már lehet kiskacsa.

Olvasónk szerint nem szabad elszedni a tojást a fészekből, mert akkor a tojó újabb helyet keres a fészeknek. Addig nem kotlik és nem pelyhesíti a fészket, amíg az összes tojást le nem tojta. Ez 13-15 darab, de keltethet 21 darabot is. Ha már megkotlott, akkor a hideg sem árt a tojásoknak, mivel a tojó egész nap rajtuk ül és melegíti azokat. Ha a kiskacsák kikeltek, akkor nem szabad őket elszedni az anyjuk alól, mivel nála jobban senki nem tudja, hogy milyen melegre van szükségük. Ezt követően két hónapig gondozza őket, s csak utána kezdi a következő párban járást a gácsérral.

Olasz Tibor olvasónk is több évtizedes tapasztalatáról számolt be. Eszerint némakacsa-tojást legjobb eredménnyel a kacsa tojóval lehet keltetni. Sem géppel, sem tyúk kotlóssal nem helyettesíthető igazából az anyaállat. A kacsa árnyékos, védett helyen rakja le tojásait általában a nyirkosabb, hidegebb földre, melybe kis mélyedést kapar. (Ezt igazolják a Szabad Föld Kertjének kacsái is, mivel az odakészített szénát/szalmát mindig kikotorják az állatok, csak a pihetollakat rendezgetik szabályszerű fészekké a kotlás kezdetén.)

Olasz Tibor is arra figyelmeztet, hogy a tojásokat ne szedjük össze, a hűvösebb talaj/baromfiól aljzata hidegen tartja azokat a kotlás kezdetéig. Olvasónk szerint nem kell megijedni attól sem, hogy az idősebb tojások piszkosak lesznek. Ettől még kelési erejük nem romlik. Amikor már 15-18 tojás összegyűlt, akkor kezdi kialakítani apró vesszőkből és a pihetollból a fészket a tojó, amely a kotlás elején csak néhány órát tartózkodik a fészken, miközben nyálával, csőrével megtisztogatja a szennyeződött tojásokat, s azok aztán már úgy néznek ki, mintha porcelánból lennének. A tojó, ha elhagyja helyét, betakargatja a tojásokat a pihékkel; azonban nem megy messzire, félórányit eszik-iszik, tollászkodik, s közben fél szemmel mindig őrzi a fészket. Ahogy a kiskacsákat is óvja: még a kutyának is nekimegy, s más jószágokat is elkerget. Az anya megtanítja a kicsiket enni-inni, szárnyai alatt töltik az első napokat.

Aztán vezetgeti is őket, s egy idő után már csak éjszakára járnak vissza a fészekbe pihenni. A család egyre több időt tölt a szabadban; még ha esik is, sem nagyon szeretnek az ólban tartózkodni.

Mindehhez egy saját, még le nem írt tapasztalatot szeretnék hozzáfűzni: a néma kacsa jó vadász is. Még ősszel történt, hogy a kertben dolgozva kergetőzésre figyeltem fel: az egyik kacsa valami nagyobb falattal a szájában futott a többi elől. Közelebb menve, az utolsó pillanatban láttam meg, hogy egeret fogott a madaram, s ahogy azt egy bagoly teszi, két mozdulattal a csőrébe forgatta, majd egészben lenyelte azt.

Egyébiránt kacsáink mellett nem maradt meg egyetlen csiga sem, legyen az házas vagy meztelen, s a talajt is feltúrják rendszeresen férgek után kutatva.

Következő lapszámainkban olvasóink nyúltartással kapcsolatos élményeit fogjuk megosztani. Addig is köszönjük az észrevételeket, s egyben buzdítjuk is olvasóinkat, hogy osszák meg tudásukat lapunk rovatával!