Olcsóbb lesz a pisztácia?

A pisztácia lombhullató cserje vagy 3–10 méterre növő fa, amely jellemzően Nyugat-Ázsia sós-sivatagos területein él. Kétlaki, azaz másmás példányokon fejlődnek a hímés nőnemű virágok. Változatai között vannak ehetetlen gyümölcsöt termők és kiváló csemegét hozók. Lassan nő; nyolc év is beletelhet, mire termőre fordul, ámde igen sokáig él (Iránban ismert egy 700 éves példánya is). Egy-egy termő növényről átlagosan fél mázsa termés szüretelhető.

Éréséhez hónapokon át tartó meleg és száraz időt kíván, a mi teleink (egyelőre) túlságosan hidegek neki. Termését kézzel szüretelik, ezt követően a külső, húsos terméshéjat eltávolítják, majd mindaddig szárítják, amíg a csonthéjak föl nem pattannak. Olajos magja nemcsak sósan és pirítva népszerű, hanem édességek (gyümölcskenyerek, kekszek, fagylaltok) alapanyagaként is.

A pisztácia igen értékes és tápláló csemege. Kalóriatartalmának nagy részét a zsír adja, amelynek zöme azonban egyszeresen telítetlen zsírsavakból áll; ezek könnyen elégnek és nem halmozódnak föl a szervezetben.

Nagy arginintartalma révén megakadályozza, hogy lerakódások (plakkok) képződjenek a vérerek falain, ezzel párhuzamosan csökkenti a vér koleszterinszintjét is. Kísérletek tanúsága szerint 10 százalékkal mérsékli a stressz okozta magas vérnyomást. Igen jelentős a benne lévő A-, B- és E-vitamin mennyisége is, az ásványi anyagok közül pedig kalciumot, vasat, magnéziumot és rezet tartalmaz. A benne lévő lutein az időskori látásromlást csökkenti, antioxidánsai és egyéb anyagai révén pedig pozitív hatású a házaséletben megnyilvánuló férfitehetség erősítésében, illetve megtartásában.

PISZTÁCIAMANDULÁNAK is nevezik azt a magot, amelyet a csonthéjas termés magburka rejt. Az érett magburok (csontár) magától fölnyílik, így a mag könnyen hozzáférhető. (Minél több a kinyílt termés a vásárolt tételben, annál érettebb és így annál finomabb is a pisztácia.) A mag sziklevelei zöldek, ez adja a cukrászati készítmények (fagylaltok, sütemények) „pisztáciazöld” színét.