Szárnyas uralkodók

Ami persze csak viszonylagos előrelépés, hiszen e ragadozók így is nagyon ritkák. Különös élmény lehetett a számlálóbiztosok számára a néhány szirti sas megfigyelése. Hiszen ez a sasféle Európa legnagyobb és legerősebb szárnyas ragadozója, a mesék hőse, címerek madara, az erőteljesség, az uralkodás példaképe. Hossza az egy métert közelíti, súlya 3–7 kiló közötti, szárnyfesztávolsága a két métert is túlhaladja. A nagyobb állatok sincsenek tőle biztonságban; elragadja nemcsak a harapós rókát, de az őzgidát, az őrizetlen kisbárányt is. És bizony nem mese, hogy régebben a Kárpátok magas hegyei között megbúvó falvak udvaraiban a bölcsőben ringó kisgyerekre is lecsapott. 

A rétisas, amely – a számlálás tanúsága szerint – a legnagyobb számban van jelen hazánkban, szintén hatalmas termetű, de sokkal kevésbé tekinthető vérszomjasnak, minthogy főként halakkal, hüllőkkel, illetve madarakkal és kisebb emlősökkel táplálkozik. Másfél évszázada még igen gyakori volt a Sárrét és a Kis-Balaton mocsaraiban, ahol a puszta földön fészkelt. 

Parlagi sasból mintegy feleannyit sikerült számba venni, mint rétiből. E sasféle jelentősen kisebb az előző kettőnél, és elsősorban rágcsálókkal (ürgékkel, hörcsögökkel, pockokkal) táplálkozik, de nem veti meg a fácánt, illetve a galamb- és varjúféléket sem. Érdekessége, hogy akár évtizedekig is költ ugyanabban a fészekben, miközben fokozatosan bővíti, így a gallyakból rakott költőhely súlya a több mázsát is elérheti. 

A madárszámlálás során 4-5 fekete sas is lajstromba került (képünkön). Nálunk átutazó, alkalmi vendég, a fölsoroltak között a legkisebb. Nevét sötét, barnásfekete tollazatáról kapta. Leginkább emlősöket és madarakat fogyaszt, de olykor dögre, rovarokra is ráfanyalodik. Vizes élőhelyen gyíkokra, békákra vadászik.