Szárnyaszegett madarak

A sas nem vadászik legyekre – okít egy latin mondás. Még a sérült madarakat befogadó központban is rácsodálkozhatunk arra, milyen fenséges, tiszteletet parancsoló állatokkal van dolgunk.

A félszárnyú, öreg parlagi sas röpdéjébe például nem tanácsos belépni, mert lakója az ember lábába kaphat. A jászberényi határban tavaly átadott Sasközpont kapcsolattartójától, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársától, Juhász Tibortól azt is megtudjuk, hogy mi mindennel táplálkozik a legyekre ügyet sem vető parlagi sas. Bármilyen meglepő, az étlapján a mezei nyúl, a fácán, a galamb, a hörcsög és az ürge mellett többek között a fülesbagoly, a róka is szerepel. A sünt is kifordítja tüskés bőréből, de elhullott állatokkal is beéri. Még sincs igazuk azoknak, akik kárhoztatják a parlagi sas hazánkban növekvő állományát, mondván, a ragadozók kiirtják területükről a vadakat.

Akadnak mégis, akik alattomban pusztítják őket. A madarakat óvók korábban bizakodtak, mivel az utóbbi évtized mérgezési hulláma elülni látszott. Tavaly azonban ismét nőtt a szándékos ragadozómérgezések száma: 61 védett madár pusztult el bizonyítottan, köztük 5 fokozottan védett, egyedenként egymillió forint eszmei értékű parlagi sas. Mérgezés áldozata lett például a Remény névre keresztelt, jeladóval ellátott népszerű madár is. A természetvédők ezért idén gyakrabban járőröznek. Áttörésnek számított viszont, hogy négy gyanúsítottat bíróság elé állítottak. A természetkárosítás amellett, hogy büntetendő, még értelmetlen is.

– Egy olyan természeti rendszerben élünk, amelyben minden mindennel összefügg, s e láncnak fontos eleme a parlagi sas. Ha az apróvadakat megtizedeli, akkor főleg a gyenge, elesett egyedeket választja zsákmányul, így valójában erősíti a vadállományt. A kutatások szerint a ragadozóknak kitett nyúlpopuláció egészségesebb – tudjuk meg Juhász Tibortól.

Aggasztó, hogy a ragadozóknak táplálékállatul szolgáló ürgék populációjára is veszély leselkedik. Néhány éve például egy fehér Mercedesre lettek figyelmesek az őrök, s kiderült, az autó utasai azért jöttek a gyepre, hogy kiöntsék a „szegény kis ürgét”, azzal a módszerrel, ahogy azt a Petőfi-vers is megírta. A fokozottan védett rágcsálóból (eszmei értéke 250 ezer forint) ugyanis még mindig előszeretettel készítenek pörköltet.

Nem véletlen, hogy éppen itt, a Jászsági Madárvédelmi Területen épült fel a Sasközpont, mivel itt a legsűrűbb a költő parlagisas-állomány.

E fokozottan védett madárból hazánkban 180 fészeképítő párt számláltak, ebből 30-at a Jászságban.

A Magyar Madártani Egyesület (MME) idén kiadott Sasleltára szerint 2006-ban például csak 81 parlagi sast figyeltek meg, míg idén már csaknem 400-at. Rétisasból mintegy 800-at, szirti sasból pedig 4-et vettek lajtsromba idén a megfigyelők.

A számok ellenére e madarak igen ritkák: 7000 focipályányi területet kellett átvizsgálni, hogy egyetlen parlagi sasra leljenek. Mindez már annak a védelmi munkának köszönhető, amelyet a természetvédők az utóbbi években végeztek. Hogy hazánk „sasbarát ország” legyen, azt a HELCON Life+ nevű európai uniós projekt is támogatja, ennek egyik eleme a Sasközpont, ahol sérült ragadozó madarakon segítenek.

A menhelyen láttunk például egy olyan genetikai betegségben szenvedő parlagi sast is, amelyiknek hiányzik a szárnyáról a toll, így télen megfagyna odakinn. Egy kígyászölyv októberben, legyengült állapotban, májelégtelenséggel került ide, de tavasszal szabadon engedik.

– Ügyelünk arra, hogy a madaraink ne szokják meg túlzottan az ember társaságát, mivel ez gond lenne akkor, amikor vissza akarjuk bocsátani őket természetes élőhelyükre. Ez az öreg, tízéves parlagi sas például már a férfiaknak is kaffog. Ez azt jelenti, hogy a párválasztásnál minket részesít előnyben a fajtársaival szemben – magyarázza Tibor.

Ezért aztán, amikor egy szárnysérült fiatal parlagi sas került be hozzájuk, gondoskodtak róla, hogy az ifjú példány ne közvetlenül az embertől, hanem az öreg sastól kapja a táplálékát, a patkányt, a kacsanyakat, majd a naposcsibét, így nem kötődött túlzottan a gondozójához.

Megesik azonban, hogy a kapcsolat megpecsételődik:

– Ő már engem tekint fajtársának – mutatja a természetvédelmi őr a karján pihenő kerecsensólymot, amelyet egy illegális tartótól koboztak el, így került a központba. A tojó engedelmesen elfogadja Tibor kezéből a jászberényi keltetőből kapott naposcsibét, és ügyet sem vet a madárröpde sarkában kuporgó, jóval kisebb testű hímre. Azért is érdemes a kerecsensólyom-tojót jól tartani, mert ha megéhezne, jobb híján a szegény hímre is úgy tekintene, mint szóba jöhető táplálékra…

KELEMEN SZERBIÁBAN KÓBOROL. Manapság a webkameráknak köszönhetően az interneten is nyomon követhetjük a megmentett madarak sorsát. Egy ország szurkolt tavaly Kelemennek, a „tojás korában” elárvult parlagi sasnak – ez a madár 8 napos korában került a jászsági központba. A nemzeti park természetvédelmi őrszolgálata keresett neki egy meddő szülőpárt, s miután azok befogadták, élete rendeződni látszott. Csakhogy júliusban váratlanul leszakadt a fészek, és az ifjú sas csak a szerencsének köszönheti, hogy túlélte a 15 méteres zuhanást. Az interneten nézelődők vették észre, hogy leesett a fészek, és a természetvédők akcióba lendültek. Kelemen új, mesterséges fészket kapott, és a túlélés érdekében egy fél nyulat eledel gyanánt. Később egy műholdas jeladóval a hátán sikerrel kirepült. A megjelölt példányok mozgását számon tartó internetes oldal (www.satellitetracking.eu) szerint Szerbiában kóborol. A fiatal sasok áhított területüket keresve igen nagy távolságokat tudnak megtenni: egy Viktória nevű madár például egészen Kazahsztánig jutott, mások Lengyelországig szárnyaltak.

KISASSZONY URASÁG
ÉS BÜTYÖK SZERELME
A jászsági központba látogató óvodás- és iskoláscsoportok megnézhetik a sasok származási fáját – a tetején trónoló szirti, más néven kőszáli sassal –, és azt is megtanulhatják, hogy a rétisas közelebbi rokonságban áll az egerészölyvvel, mint a parlagi sassal. Ahogyan azt is, hogy a hazánkban fokozottan védett kígyászölyv nem is ölyvféle, s bár más nyelvekben sasnak hívják, nem közvetlen rokona a sasoknak. A termekben és a tanösvényeken tanulhatnak a madarak védelméről, az életüket veszélyeztető tényezőkről is – ilyen például a fészkelőfák kivágása. Nyáron természetvédelmi táborba várják ide a diákokat. Sok gyerek kedvence máris az a kalandos sorsú gólyapár, amely itt tanyázik, köpeteikkel pöttyözve az udvart.
Bütyök – ezt a nevet adták az egyik, csontevő baktériumtól szenvedő, nehezen mozgó gólyának, amelyik nagyon kötődik az emberekhez.
A másik, a Kisasszony nevű a négyszállási fészkéből repült ki, de egy autóbusz légörvényébe került, és megsérült. Ma már szépen tud repülni, mégsem kel szárnyra, hogy távozzon, mert szerelmes lett Bütyökbe. Utóbb szembesültek csak vele a természetvédők, hogy valójában Kisasszony a hímnemű a párosból, és bizony Bütyök a gólyalány, de utólag már nem változtattak a szerelmesek nevén.