A Szabad Föld Kertje: Tavaszi fészekmustra

Legutóbb akkor írtam az állatainkról, amikor – legalábbis a naptár szerint – még a tél uralkodott. Kacsáink már január 10-én elkezdtek tojni, s amitől féltem, bekövetkezett. Az idősebb tojó kezdte, de úgy tűnik, hogy korán, mert nagyon elhúzódva tojt. Többször eltelt 2-3 nap is, mire újabb tojást találtunk a fészekben – illetve fészkekben, ami nem is igazi fészek, csak kis mélyedéseket kapart a talajon, az ól szalmájában. És ez a többes szám a baj: igazából nem találta a helyét, így ide is meg oda is tojt, míg végül a sarokba állított, használaton kívüli kerti budi favázának alját találta ideálisnak. Otthagytam, s ez lett a baj: a talaj még túl hideg lehetett március 8-án, mikor kotlani kezdett. A már berakott szénából és pihe tollaiból megépítette a fészkét, alákerült az innen-onnan csaknem egy hónap alatt összegyűjtött 16 tojás, de mint félidőben kiderült: vagy nem voltak termékenyek, illetve a hideg vagy az öregebb tojások miatt egyetlen kacsánk sem kelt ki az első fészekaljból. A másik, fiatalabb anya sem remekelt: 7 tojást hozott a világra, de nem kezdett kotlani, magára hagyta azokat. Az idősebb anya alá már nem fértek, ilyen kevés tojás miatt pedig nem indítottam el a keltetőgépet. Így a fürjeink ették meg a megfőzött kacsatojást, s április elejétől szépen tojnak. Kacsáink egyébként a napokban ismét tojnak, remélem, sikeresebb költés lesz az előzőnél.

A keltetőgép lapunk megjelenésekor már tizedik napja berreg: 90 tyúktojást melegít, forgat, párásít. Tyúkjaink mellett a kakasunk is jól teljesít: 10-ből 8-9 tojás termékeny. Remélem, az első lámpázás során is ez a kép fogad majd. Nagyjából arra számítok, hogy 60-70 csirkét sikerül keltetni, illetve kis veszteséggel felnevelni.

Tavalyi születésű, első vemhességét szépen világra hozó anyanyulam már lesoványodott: 8 fiókája gyönyörűen fejlődik, volt elég teje etetni, még néhány nap, és leválasztom őket. Nem 28 napra, mint a nagyüzemekben szokás, hanem a 40.-re választok: ez tavaly már bejött, mivel kisebb a sokkhatás, az anyatej megvonásából eredő emésztési zavar az utódoknál. Jut idő – már kéthetes koruktól kijárnak és esznek szénát, füvet, gyógyszeres tápot a kicsik – hozzászokniuk a tartalmas, szilárd takarmányhoz. S mivel nem sietős, az anyát bő egyhetes kondíciójavítás után fogom csak pároztatni. Közben pedig az élet megint változtatott a terveimen: az egyik szomszédom szabadulni kívánt a nyulaitól, így megvettem tőle egy első vemhes – mondhatni, előhasi – anyajelöltet. Lehet, hogy mire e sorok megjelennek, meg is szült: az első éjszaka után már gyűjti a szénát, bár még nem kezdte tépni magáról a pehelyszőrt. Szóval építi a fészkét, jó lenne, ha csak 8 kisnyúl születne, minden csecsbimbóra egy.

A kecskémről még nem szóltam: köszöni, jól van, akkora, hogy vemhesíteni is lehetne már, de majd ősszel…