Áprilisi orgona

De attól még, hogy korábban virágzik, ugyanolyan gyönyörű és elbűvölő, bódító illatú ez a 3–7 méterre növő díszcserjénk, amely a Balkánon őshonos és a törökök révén terjedt el szerte Európában. (A virágát jellemző lila szín neve a növény török leilak nevéből származik.) De nemcsak szép, edzett, jól alkalmazkodó is: a vad alapfaj a vizes, nyirkos területek kivételével mindenütt megél – igaz, a nemes fajták ennél igényesebbek.

Sarjaival megköti a meredek rézsűket, és akár nyírott sövény is nevelhető belőle, azonban azzal számolnunk kell, hogy mivel hajlamos a fölkopaszodásra, könnyen „lukas” lehet a sövény fala (főleg, ha helytelenül metsszük). Ha elnyílásuk után az elszáradt virágokat az első elágazásig visszavágjuk, sokat tehetünk a fölkopaszodása ellen.

Az alapfaj a közismert lila virágú, viszont nemesített változatai már egészen különböző színekben tündökölnek: hófehérek, sötétlilák, sőt sárgák is lehetnek. A virágok szimplák vagy teltek, azonban jó tudni, hogy különösen a fehér színű telt virágúak csapadékos időben könnyen „megrozsdásodhatnak”, mert a sok apró szirom között megáll a víz és kikezdi a szirmokat. A szimpla nagy virágúakat ilyen veszély nem fenyegeti, ezért célszerűbb azokat választani.