Zöldellő növényfal

A szabályos sövényt az egységesen kezelt növények együttese alkotja, amelyet rendszeres nyírással tartunk karban. A nem szabályos sövény a virágos cserjék együttese, ám ez esetben az egyes növényeket nem ültetjük olyan sűrűre, mint a szabályos sövényeknél. Ezek díszítőértéke ugyanis így érvényesül igazán. Nem is metsszük őket egységesen, hanem úgy, mintha önálló növények lennének. (De kevesebb metszést is igényelnek.) Ilyen nem szabályos sövényt nevelhetünk gyöngyvirágcserjéből (Deutzia), gyöngyvesszőből (Spirea), mályvacserjéből (Hibiscus syriacus), az örökzöldek közül magyalból (Ilex).

Sövény létesítésére az őszi időszak a legalkalmasabb, ám mivel ma már a legtöbb sövénynek való növény földlabdás csomagolásban (konténerben) kapható, elvileg az év bármely időszakában ültethető. Nagyon ajánlott azonban az őszi mellett a tavaszi időszakban élni a sövénytelepítéssel (és nem későbbre, nyárra hagyni).

Szabályos sövényt lombhullatókból és örökzöldekből egyaránt nevelhetünk. A lombhullatók közül a fagyal (Ligustrum), a gyertyán (Carpinus) és a mezei juhar (Acer campestre) különösen alkalmas erre. De – főként a nagyobb, településszéli telkeken – akár mogyoróból is létesíthetünk sövényt, ami kettős haszonnal jár: elhatárol a szomszéd kerttől és gyümölcsöt ad. Az örökzöld sövények kényesebbek, igényesebbek, de kétségtelen előnyük, hogy télen-nyáron egyaránt átláthatatlanok.

Viszont árnyékolnak, amivel önmaguk fejlődésének is ártanak, és semmilyen növény nem marad meg alattuk. Kockázatosabb a metszésük is, mert sokkal lassabban regenerálódnak, mint a lombhullatók, így ha a kelleténél kicsit mélyebben vágjuk meg őket, „kilyukaszthatjuk” a sövényfalat.

Következésképpen itt csak a megfontolt, mértéktartó metszéseknek van helye. Az örökzöldek számára nagyon fontos a párás környezet, így a magasabb dombokon, hegyeken, a folyópartok közelében jobb eséllyel lesz szép sövényünk, mint a száraz Alföldön. Számos faiskolában most is kapható a sövénynek (is) való oszlopos boróka, smaragd-, illetve óriástuja, óriásciprus, fenyő (Picea abies) és babérmeggy. Nem ideális termőhelyen sok betegség támadhatja az örökzöldeket, a tuják különösen ki vannak téve a pusztításuknak.

CSODASÖVÉNY? Nem fukarkodnak a dicsérő jelzőkkel napjaink reklámosai, kereskedői. Gyakran helyesírási hibáktól hemzsegő ajánlóikban a reklámozott termék nem is lehet más, mint felülmúlhatatlan, csodálatos, tökéletes. Ilyen a jelentős erőkkel reklámozott „csodasövény” is, ami valójában a turkesztáni szilfa sövénynek nemesített változata (Ulmus pumila celer). Ellenálló, eléggé igénytelen, igen gyors növekedésű, de gyakori nyírást kíván, hogy szép, zárt sövény legyen belőle. Silány földben trágyázásra, szárazságban öntözésre, egyébként pedig rendszeres metszésre szorul, különben oda lesz a „csoda”.