Mosakodjon luffatökkel

Ez a különleges tulajdonságú tökféle a szivacstök vagy luffatök, melynek ősei Afrika, illetve Amerika meleg égövi tájain élnek. Ennek megfelelően a késői utód is kifejezetten melegkedvelő, emellett – hasonlóan az uborkához – igényli az erősen párás levegőt. Noha az ideális fejlődéséhez 23-27 fok szükséges, az alacsony hőmérsékletet is jól elviseli: ősszel még 7-10 fokon is jól beérnek a termései. Viszont kifejezetten fagyérzékeny, fagypont alatt az egész növény elpusztul. A szik, a futóhomok és az erősen kötött, agyagos talaj kivételével mindenütt termeszthető, a szerves trágyát meghálálja. Vízigénye különösen a fejlődése kezdetén nagy, szárazságban ilyenkor feltétlenül öntözni kell, különben a termései aprók maradnak és hamar elöregszenek. A megerősödött növények már csak aszályos időben szorulnak vízpótlásra.

A szivacstök igen jó mézelő, 2-3 méteres indákat hozó, kacsokkal kapaszkodó tökféle, az uborkához hasonló levelekkel. Termése is uborkaszerű, ami azonban teljesen kifejlődve elérheti a 30-40 centi hosszúságot is. Kerítésre vagy valamilyen támaszra futtatva termesszük, mert ha elfekszik a földön, a termések megrothadhatnak (egyébként a növény igen ellenálló).

Nevelhetjük palántáról (amihez úgy kell a magot elvetnünk a fóliasátorban, hogy a növény május közepétől kiültethető legyen), de vethetjük a magját szabadföldben fészekbe is. (A helyre vetett növény jobban tűri a szárazságot, mint a palántázott.) A magvetésnek most van az ideje: fészkenként 3-4 magot tegyünk 3-4 centi mélyre és egymástól egy-másfél méterre. Ezekből az első kapálás után csak egy, vagy legfeljebb két növényt hagyjunk fészkenként. Étkezési célra fiatal, kifejezetten zsenge terméseit szedjük, a szivacsot a zörgősre száradt tökből (képünkön) nyerhetjük.