Pénzről szól minden

Leginkább az döbbentett meg, hogy a Kehi nem tett azonnal büntető feljelentést a vizsgálódását követően – nyilatkozta a Szabad Földnek Rezes Gábor váncsodi gazda. A nyertes hortobágyi pályázatok között ugyanis alig találni olyat, amelyik egészséges. De nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen az elbírálásra gyakorlatilag nem maradt idő: 1600 pályázatot 60 nap alatt mindössze öt ember nézett át. Hol maradt volna lehetőség az ellenőrzésre, amire – mint egyre-másra derül ki – ugyancsak szükség lett volna? Az egyik legfontosabb kitétel, az állatlétszám ugyanis számos esetben nem a valóságot tükrözte: több nyertes egymásnak adogatta kölcsön a jószágait – papíron. Így lehetséges, hogy ugyanazok a szarvasmarhák, juhok több pályázatban is szerepelnek. Előfordult az is, hogy jobb híján 50 darab kacsával nyert legelőt egy pályázó – és nyertesnek hirdették ki. Vajon miképpen lehetséges ez? – tette fel a költői kérdést Rezes Gábor.

Találtak a vizsgálódás során olyan „álgazdát”, akinek egyáltalán nincs állata, másvalaki pedig 12 szarvasmarhával nyert 500 hektárt – miközben sok gazda több ezer birkával vagy sok száz tehénnel maradt kevés legelővel. Esetükben érdekes módon figyeltek a részletekre: például egyikük kizárásának az volt az oka, hogy nem csatolta a lakcímkártyája másolatát.

Esetében nem maradt lehetőség a hiánypótlásra – míg mások komoly hiányosságokat is pótolhattak. Több helyen polgárjogi társaságok alakultak a pályázásra.

Ilyenkor a jogszabály előírásai szerint kieső tag esetén az egészet érvénytelennek kell nyilvánítani, ám a vizsgálat szerint nem ez lett a gyakorlat. Ugyancsak furcsa, hogy az üzleti tervek döntően meghatározták a nyertesek személyét, ugyanakkor az értékelésükre a minisztérium semmilyen útmutatást nem adott.

Az agrár-környezetgazdálkodási támogatással most hektáronként 150 ezer forint uniós támogatáshoz – vagyis száz hektár után már 15 millió forinthoz – lehet hozzájutni. Ez magyarázza, hogy kapós lett a hortobágyi puszta – mutatott rá Rezes Gábor a probléma gyökerére. S mivel ezt megtehetik, kérdéses, hogy ma Magyarországon létezik-e a jogállamiság.

*

Ritkán hall az újságíró annyira elkeseredett gazdát, mint akit a vizsgálat eredményének értékelésére kértem.

A hortobágyi juhászokat ért méltánytalanságról írt riportjainkban többször is megszólalt, most mégis azt kérte, a nevét ne írjam le, mert már kinevetik a faluban, hiszen számtalanszor szerepelt a sajtóban ő és a többi, legelő nélkül maradt hortobágyi állattartó gazda is, ám eredményt ezzel sem értek el.

Nem remél semmit a mostani vizsgálattól sem, hiába bizonyosodott be az igazuk feketén-fehéren. Annak a földnek a nyertes pályázójáról, amelyen ő szerette volna folytatni a gazdálkodást, kiderült, hogy valótlan adatokat adott meg, tehát ki kellett volna zárni. Ehelyett azonban még mindig használja a bérelt földet néhány állattal – ő pedig több száz juhból álló állományát kénytelen felszámolni. Igaza védelme érdekében csak az ügyvédre félmillió forintot költött – a fővárosból hívta ki, mert a környéken senki sem merte vállalni –, jogerősen mégis az ellenérdekű félnek adtak igazat. Két év alatt tízet öregedett, kórházban kezelték, el van keseredve. Tapasztalata szerint, amit a kormányhoz közeli vállalkozók megtehetnek nagyban, ugyanaz történik a Hortobágyon is, legfeljebb némileg kisebb léptékben, helyi potentátok szereplésével.