Ütős szerkezet

A termés harmadát ették meg tavaly a vaddisznók és szarvasok a Balaton melletti szőlősben. A falu közepén lévő területet sem kerülik a felszaporodott vadak, már a szüret előtti hetekben rájárnak a zsendülő gyümölcsre. Nem kímélik a kerítést, egyetlen fejmozdulattal már bent is vannak a kertekben.

Mit lehet tenni? Menteni a termést, már amennyit sikerült megóvni a gombák, kabócák, darazsak, madarak elől. A legtöbben, így mi is drótokra aggatott flakonokkal, CD-kkel, sörözdobozokkal próbálkoztunk, de csak ideig- óráig riasztották el a vaddisznókat. Aztán jött a döntés: a szomszédokkal összefogva veszünk egy villanypásztort. Talán az segít.

De hogyan is kell használni a korábban az állattenyésztők favorizálta berendezést? Mekkora teljesítményű lesz a hasznos, hány drótot feszítsünk ki, és hová, hogyan?

A szakemberek szerint a 300-400 méteres kerületű szőlőnkhöz nem kell túl nagy teljesítményű berendezést venni. Ráadásul egy hosszabbítóval a hálózati 220 voltos áramforrással is működtethető, nem szükséges napelemessel, akkumulátorossal bajlódni. A napelemes-akkumulátoros módszer jó, hosszú távon megéri, mert a napelem működés közben is folyamatosan képes tölteni, de a háztáji szőlő megvédéséhez az alapára magas.

A villanypásztor működési elve, hogy a kifeszített vezetékrendszerben kering az áram, az 5–11 ezer voltot előállító egységből a másik vezeték a földben végződik, egy – de jobb, ha két-három – egymástól legalább 1 méterre leverhető fémpálcára kötve. Az áramkör ilyenkor még nyitott, lényegében a talajon álló állat a kapcsoló: ha hozzáér a vezetékhez, zárja az áramkört és áramütést szenved. Ez nem károsítja, mert bár a vezetékekben a feszültség nagy, az általában csak egy-két ampernyi áramerősségű árammal csak kellemetlen élményt ad. (Hasonló, ha műszálas pulóvert veszünk le magunkról: az apró kisülések során keletkezett áram megcsípi az ujjunkat, fülünket, orrunkat.)

A fentiekből következik: a vezetékeket úgy kell elhelyezni, hogy a közelében ne legyen olyan tárgy, növényzet, amely a talajba levezeti az áramot, hiszen akkor nem az állat zárja az áramkört. Nálunk – mivel vaddisznókat szeretnénk távol tartani – a talajszinttől legfeljebb 25 centiméterre kell elhelyezni az első, fölébe 50-60 centi magasra a második vezetéksort. A méteres fakarókat 3-5 méterenként leverve – azokba szigetelt vezetéktartókat csavarozva – feszítettük ki a vezetéket.

A lényeg, hogy ahol túl közel lenne a talaj, ott kapával elegyengessük, a növényzetet le kell kaszálni, mert főleg a nedves, harmatos időszakban ezek is „lehúzzák” a földbe az áramot. A megfelelő szigetelés a lelke a jó működésnek.

A nedvességtől elzárt, szigetelt dobozban lévő készüléktől a karámvezetékhez kettős szigetelésű, kéteres hosszabbító kábellel vittük át az áramot. A lényeg, hogy a földelésnél és a karámvezetékeknél is csavaros megoldással illesszük össze a vezetékeket, amely kellő fémes elektromos kapcsolatot garantál. Csak azt követően szabad a hálózati áramos, 12 voltos adapterre vagy akkumulátorra kötni a készüléket, ha kész a földelés és a vezetékek csatlakoztatása Ezt követően működnie kell a rendszernek.

Mi időzíthető kapcsolóval ellátott konnektort alkalmaztunk: ez automatikusan minden este 9-től hajnali 6-ig ad áramot, azután kikapcsol. Így nappal a készülék nem működik, tehát spórolunk, s ha véletlenül kutya, gyerek vagy munka közben mi magunk hozzáérnénk a villanypásztorhoz, akkor sem ér senkit kellemetlen meglepetés.