Börtön járt a füstölésért

Kolumbusz Kristóf még nem tudott mit kezdeni azzal a néhány, az őslakóktól ajándékba kapott dohánylevéllel, amit 1492-es első amerikai útjáról hozott Európába. Matróza, Rodrigo de Jerez viszont annál inkább: elleste a tabacco (a dohány indián neve) füstölésének titkát, s első képviselője lett az európai dohányosoknak. Mi sem jellemzőbb, hogy a végén börtönbe zárták, mert nem tudott leszokni a füstölésről.

Ezzel, illetve az első dohánymagvak Európába érkezésével indult a dohány hódító útjára. Ami kezdetben korántsem bizonyult diadalmenetnek.

Voltak, akik gyógyszerként tekintettek rá (mint Jean Nicot francia orvos, akiről a nikotin hatóanyagot elnevezték), másokat a füstje bűvölt el és divatból, szenvedélyből szívták. De jócskán akadtak esküdt ellenségei is, akik a „sátán füstjének” kiáltották ki a dohányzást, a „pokol kéményeként” jellemezték az időközben fölfedezett pipát, sőt néhol a pöfékelést a fül levágásával, míg másutt börtönnel, netán halálbüntetéssel sújtották. Azonban amikor Európa koronás fői ráébredtek, hogy a dohányt monopóliumként kezelve milyen kitűnő pénzforráshoz jutnak (a mindig hiánnyal küzdő államkincstár számára), szabad utat adtak, s ettől kezdve nem volt semmi, ami megálljt parancsolt volna. Kivonatát használták fogfájásra, a fájdalom csillapítására, még inkább azonban tömegesen szenvedélyből szívták. Csak a XX. század közepére vált tudományosan is igazolttá a káros hatása.

Hiába, hogy ma már minden rosszat tudunk a dohányzásról, sokan makacsul füstölnek tovább. És mivel a cigaretta, illetve a sodorni való dohány ára folyamatosan emelkedik, sokakban fölmerül a kérdés: mi lenne, ha magam termelném meg a füstölni valót? Elvégre a dohány termeszthető a kertben akár dísznövényként, akár a gyümölcsfák közé ültetve a levéltetvek összegyűjtésére, melyek a levelét szívogatva elpusztulnak.

Igen, ennyit lehet tenni a dohánnyal, de többet nem. Mert aki titokban házilagosan feldolgozva dohányzásra alkalmassá teszi, annak a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal gyűlik meg a baja. Innentől kezdve ugyanis a kertben termett dohány is adóköteles, akár saját célra használja, akár eladásra kínálja valaki.


KAPADOHÁNY. A dohány kényes és igényes növény, palántáját védeni, babusgatni kell, amíg kiültethetővé válik. A kiültetett töveket trágyázni, tetejezni kell, majd a leveleket begyűjteni és megszárítani. Ez a legszűkebb keresztmetszet, ugyanis az ipari termesztésben a szárítást több fokozatban, szabályozottan végzik, hogy minőségi dohányt kapjanak. Ellenkező esetben félő, hogy csak „kapadohány”, azaz gyönge minőségű a végtermék.