A Szabad Föld Kertje: Friss zöldség ősszel

A sárgarépát, burgonyát sem szedtük fel még, de lassan ásót kell ragadni, mert egyre több az eső, felesleges lenne megrepeszteni, illetve megrothasztani. (Bár megjegyzem, tavaly karácsony után szedtem fel a burgonya és répa egy kis részét, és nem volt különösebb probléma a terméssel – de ez inkább a kivétel lehetett, ami erősíti a szabályt.)

A különlegesebb élvezetet a friss paradicsom és paprika, valamint a cukkini jelenti, melyeket a fóliasátrunkból szedünk a mai napig, s remélem, még hetekig is – legalábbis a paprikák, a még mindig virágzó, hajtó ökörszív paradicsomok nemcsak beérnek, hanem a zamatuk is elfogadható. (Az íz- és zamatanyagok kialakulásához megfelelő hő kell.) A fóliánkban – amikor kint 10–14 fok van – 18–25 fokot mutat a hőmérő. Ez látszik a cukkinin is: folyamatosan virágzik, termést köt, mely igaz, lassabban, de 25-30 centisre így is megnő. Amire számítottunk, bejött: fóliánk nemcsak a tavaszi palántanevelésben tett jó szolgálatot, ontotta júniustól az uborkát, paradicsomot, paprikát, hanem ősszel is ellátja a családot.

Paprikáink még pirosodnak a szabadföldi ágyásban is: egy nagy fóliával már három hete letakartuk a töveket, így az eddigi 1-2 fokos fagyok nem ártottak, és napközben is jobban átmelegíti őket a napfény.

Az almaszüreten túlestünk, de két láda almánál többet nem szedhettünk – igaz, már hetek óta esszük, illetve etetjük az állatainkkal a molyrágta, darázsette hullott gyümölcsöt.

E két rovarral már második éve nem bírok. A lódarazsak, a kisebb német és francia darazsak a fán az egészséges termést is megtámadják, szinte csak a bőrét hagyják meg a gyümölcsnek, szó szerint berágják magukat a belsejébe.

Az idaredből nem sok maradt, viszont a kemény, viaszos, savasabb jászvadóka jobban ellenáll, a pincében márciusig nem kásásodik.