Birsillat a szekrényről - Bereczki, Konstantinápolyi, Leskováci, Mezőtúri, Champion és Angersi

Akkoriban elsősorban a különlegessége miatt éltek vele, aligha tudták, hogy vitaminokban (főleg C-vitaminban) az almánál is gazdagabb, továbbá igen nagy pektintartalma miatt gyógyászati szempontból is fontos gyümölcsünk: a belekben megköti a káros anyagokat, fontos szerepet játszik a szervezet méregtelenítésében, gyulladáscsökkentő hatást fejt ki az emésztőrendszerben. Persze csak ha megfőzzük vagy megsütjük, mert nyersen élvezhetetlen.

A birs (vagy másképp: birsalma, birskörte) Elő- és Közép-Ázsiából származik, meleg- és fényigényes. Ritka nagy hidegben (mínusz 20 fok alatt) a fája károsodik, de minthogy igen későn virágzik, a tavaszi fagyok alig-alig ártanak neki. Magányos, nagy virágait a tavasszal előtörő, 6-8 leveles hajtásai végén hozza, ezért a birs termővesszőjét nem szabad visszametszeni (ellentétben például az almáéval, körtéével).

A 2–6 méterre növő fáját vagy bokrát ritkítással tartsuk szellősen, tavaszonként megválogatva és tőből eltávolítva a sűrűsítőnek ítélt termővesszőket. A birs a középkötött, kissé nyirkos, levegős, jó vízgazdálkodású talajokon érzi jól magát, ahol szépen díszlenek a körteültetvények is (főleg a birsalanyon állók). Meszes földben és száraz viszonyok között a gyümölcs apró marad és a magház körül kövecsesedik. Kifejezetten vízigényesnek mondhatjuk, az öntözést meghálálja. Szüretét ne siessük el, akkor kezdjük, ha a molyhos piheszőrzet már részben lekopott a gyümölcsről. Az érett, egészséges birsalma hideg pincében két hónapig is eltartható.

A birs termékenyüléséről máig nincs egyetértés a szakemberek között, többségük szerint önmeddőnek kell tekinteni, azaz pollenadó másik fajtával együtt szükséges ültetni, mert így biztonságosabban és bővebben terem. A fajtákat főként birsalanyon, ritkábban vadkörtemagoncon szaporítják.

Kapható fajtái között a Bereczki birs az egész világon elismert, nagy, széles körte alakú, ízletes, illatos gyümölcsű.

Az illatos Konstantinápolyi fajta alma alakú, a szerb származású Leskováci gyümölcse feldolgozásra jól alkalmas.

A középnagy termésű Mezőtúri birs bőven terem, az amerikai eredetű Champion zömök körte alakú, erősen illatos, feldolgozásra igen alkalmas, emellett jó pollenadó.

Az aranysárga héjszínű Angersi húsa kemény, elsősorban befőttnek való.


KRÉMLEVES.
Hozzávalók: 3 birsalma, 2 deci tejszín, kis darab fahéjrúd, 10 deka cukor, 6 szem szegfűszeg, fél citrom leve, egy evőkanál étkezési keményítő, egy csomag vaníliás cukor, só.
A megmosott, pehelyszőröktől megtisztított birset a héjával együtt reszeljük le. Főzzük puhára cukorral, fahéjrúddal, szegfűszeggel, csipetnyi sóval, citromlével, vaníliás cukorral és annyi vízzel, hogy ellepje. A keményítőt keverjük el kevés hideg vízzel, adjuk hozzá a tejszínt, öntsük a leveshez és forraljunk egyet rajta. Apró sajt- vagy zsemlekockával hidegen és melegen is tálalhatjuk.