Jó a csirimojó

A nőivarú példányok termőlevelei megporzás után összenőnek és szív alakú terméscsoportot alkotnak. (A bőrnemű, lágy héjon látható bemélyedések vagy kidomborodások az egyes termések nyomai.) A terméshéj alatt találjuk a terméshúst, ami éretten édeskésen savanyú és igen zamatos. Ebbe ágyazódnak nagy számban a babhoz hasonló fényes-fekete magok. A gyümölcs a nyomásra igen érzékeny és csak rövid ideig tárolható. Éretlen állapotban szedik és szállítják, fogyasztás előtt néhány napig utóérlelik.

Az áruházláncok jóvoltából a csirimojó nálunk is megvásárolható: az első szállítmányok mostanában érkeztek. A termés akkor érett, ha a héja enged a könnyű nyomásnak.

Az érett gyümölcsöt félbe kell vágni és a lédús terméshúst a héjból kikanalazni. (Néhány csepp citromot rácsöpögtetve még üdítőbb hatású.)

A kimagozott, bő levű hús gyümölcssalátába is remek, különleges italoknak, turmixoknak is kiváló alapanyaga, emellett fagylalt, zselé, jégkrém is készíthető belőle.

A csirimojó magja olyan alkaloidát tartalmaz, amit rovarölő szerként hasznosítanak. Az összezúzott magvakat tartalmazó lé a szembe kerülve látásromlást okozhat, ezért a magvakkal legjobb nem foglalkozni, hanem elkülönítve a kukába vagy a komposztra dobni.