Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Gazdag alaki változatosság jellemzi a berkenyenemzetséget, ami Európa jelentős részén őshonos (így hazánkban is), és elsősorban a hűvös, nyirkos, savanyú talajú tölgyesek, bükkösök, cserjések lakója. Közöttük a madárberkenye (Sorbus aucuparia) az egyik legelterjedtebb, amely 10-15 méterre növő, szabálytalan, laza koronájú kis fa.
Fehér virágai lapos bogernyőben nyílnak a nyár elején, a virágok helyét kora ősszel narancspiros, csüngő bogyótermések foglalják el. Díszítőértékét növeli, hogy mutatós, páratlanul szárnyalt levelei ősszel vörösre színeződnek. Bogyói a madarak kedvence, ha fölfedezik, hamar leeszik a fáról. A savanykás termések számunkra is ehetők: üdítőek, vitaminban gazdagok, és különleges ízű dzsem készíthető belőlük, amivel süteményeket, vadhúsokat, mártásokat ízesíthetünk.
A madárberkenye nagy bogyójú változata (a Sorbus aucuparia var. edulis) különösen alkalmas csemegézésre, a házi kertbe ezt érdemes ültetni. Az alapfaj – elsősorban a szűk és árnyékos – utcák díszítésére is alkalmas, ahol kevésbé veszélyezteti az aszály, mivel a szárazságra, illetve az erősen szennyezett városi levegőre érzékeny. A szintén gyakori borbás berkenye (Sorbus borbasii) állandósult hibrid, amelynek egyik szülője a madárberkenye.
Nagy bokorrá vagy kis fává nő, virága és termése is a madárberkenyéhez hasonló, a bogyóit azonban kevésbé kedvelik a madarak, mivel alig van benne mag. Ezért a termésdísz sokáig, olykor egészen novemberig a fán marad.
A berkenye virágából enyhe has- és vizelethajtó tea készíthető, ami vesekőképződés, illetve húgyúti megbetegedések ellen javallott.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu