A Szabad Föld Kertje: Édes, krémes ízbomba

A minap évfolyam-találkozót tartottunk, ahol a házigazdánk meglepetéssel kedveskedett: tipikus trópusi gyümölcsöt szolgált fel az érdeklődőknek, amivel meglepett mindenkit. A krémes gyümölcs íze fantasztikus: akad benne egy kis ananász, mangó, eper, narancs és banán is. Egyszerre és olyan harmóniában, hogy valódi különlegesség.

Aztán megtudtuk tőle, hogy nem trópusi gyümölcsöt kóstoltatott velünk, hanem amit a saját kertjében termesztett. A tüskés annóna igazi észak-amerikai őshonos gyümölcs a maga 15–50 dekás termésével. A neve is erre utal: indiánai banán – s nem indiai, mint azt sokan tévesen írják-mondják, hiszen Indiana államból való. S itt a másik meglepetés: a trópusi rokonaival – ezekből néhány hete mutattunk be egyet, a csirimojót vagy krémalmát – ellentétben ez az annónaféle nemhogy bírja, de igényli is a hideget. Magjainak legalább 3 hét 5 fok alatti hőmérséklet kell – a legjobb, ha ekkor enyhébb fagyot kapnak, hogy csírázzanak. A fája igazi lombhullató, nagyra is megnő, akadnak 10-15 méteres példányok is.

Ha a hazai klímára nem is, de másra azért érzékeny ez a növény. Erőteljes, az első években mélyre hatoló, szinte karógyökérnek is nevezhető gyökeret fejleszt. Emiatt aztán jól meg kell gondolni, hogy hová akarjuk ültetni, illetve nevelni e fát, mert később már szinte lehetetlen sérülés/ pusztulás nélkül átültetni. Emiatt csak konténeresen nevelt példányként lehet árusítani kicsi, 2-3 éves magoncból nevelt facsemetéit – szabadgyökerű példányt nem tanácsos venni, mert nem marad meg.

A magvait érdemes 2-3 hétig lefagyasztani, nedvesebb mohába, tőzegbe, vattába csomagolni, aztán a hűtőszekrényben tárolni. Ahogyan tavaszodik, helybe vessük, ugyanis 1,5-2 hónapos kelési idő után már nem tudjuk sérülés nélkül kiásni: a magból előbb nagyon erőteljes gyökeret képez, csak később jelenik meg a felszín feletti növényi rész. (Ezért sem érdemes cserépben nevelni, ha csak nem egy legalább fél méter magasságú földréteget befogadó dézsában.) A növény eleinte lassacskán növekszik – jó neki a nedves, termékeny, kicsit savanyú talaj –, majd mikor a gyökértömege már elegendő nagyságú, akkor évente akár méteres hajtásokat is hoz. Orsó formájú, tetszetős a koronája, az ágain akár 20-30 centis leveleket fejleszt, melyek az itthoni szemnek trópusi jelleget mutat. Az ágakon az előző évben fejlődő levélnyéli rügyei nagyok, barnásak, szöszösek, ezekből márciustól májusig bontja a virágait még lombfakadás előtt. Ezek is szépek: a bordóstól a barnáspirosig terjed a színük, legalább 4-5 centi átmérőjűek.

Ezekből – ha sikerül a megporzás, mert akad önbeporzó – 1-4-6 gyümölcs is fejlődhet, melyek szeptembertől novemberig érnek a fajtától függően.
(A porzók általában előbb érnek be, mint a bibe, ezért a portokot begyűjtik, majd finom ecsettel a bibe zöldre való színeződésekor, ragadóssá válásakor ráviszik a virágport.) A gyümölcs érését puhulása, nem annyira a színe változása mutatja, ugyanis éretten is zöldes színű a hosszúkásabb – telt uborkára, tömöttebb banánformára hajazó – termésének a héja.

A boltokban e gyümölccsel még azért sem találkozunk, mert csupán 2-3 napig fogyasztható, könnyen romlik. (Bár a hűtőben eláll egy-két hétig is.) Frissen kell ennünk ezt a belül fehéres, vajszínű, krémes állagú és kimondottan nagy, 1 x 2 centis magvakat tartalmazó gyümölcsöt. (Sikerült a találkozón kettőt szereznem, remélem, valamelyik sikerrel kikel majd a kertemben.) Amerikában lekvárt, szörpöt, bort és sört is készítenek belőle.