Hosui, Kosui és társai

Meleg és párás környezetet kíván, s ez utóbbi az, amit nehéz megadni neki. Páraszegény viszonyok között apró lesz a gyümölcse, ami egyébként még ideális termesztési feltételek mellett sem túlságosan nagy, de mindenképpen kisebb az európai körténél. Ráadásul maga a fa is kicsi, amiben az a jó, hogy kis kertben is elfér, de kevesebbet is terem. A gyümölcs alma alakú, jellegzetes illatú, kevésbé bő levű, íze a sárgadinnye, a birs és az ananász keveréke. A termés a teljes érés előtt leszedve hűtőházban februárig, házi kerti pincetárolóban decemberig eltartható.

A japán körte (Pyrus pyrifolia) mélyrétegű, laza talajt kíván, a nehéz, erősen kötött, pangó vizes földeken csak sínylődik. A fiatal fa még érzékeny az erős téli lehűlésekre, ezért tanácsos az épületek védett, déli oldala előtt helyet adni neki. Az öntözést meghálálja, különösen az olyan rendszerűt, amellyel párásítani tudunk. Ültetés után a termőkor eléréséig alakító metszést igényel, később ritkítással kell megóvni a koronát az elöregedéstől.

Mivel az európai körtéhez hasonlóan a nasi is idegen megporzásra szorul, a különböző fajtákat párban vagy hármasával kell ültetni ahhoz, hogy egymást kölcsönösen jól beporozzák. Az igényes gazda a virágzatot megritkítja, a még igényesebb csak egy gyümölcsöt hagy meg terméscsoportonként, hogy az minél nagyobbra nőjön.

Faiskoláink a japán körték több fajtáját kínálják. Köztük a Hosui (képünkön) augusztus elejétől szedhető, bronzos héjú, középnagy termésű fajta, bevált porzója a Kosui. Gyümölcse krémszínű, olvadó, viszonylag lédús. A Kosui fajta sokban hasonlít a Hosuira (vele kölcsönösen jól porozzák egymást), de terméshéjának színe aranybarna, krémszínű húsa kemény. A Nijisseiki gyümölcsnagysága változó, ezért ritkításra szorul. Termése sárga, vékony héjú, húsa ropogós, porzója a Hosui.