Kapás van! Akik látták a gardát

A halak ősz végén hatalmas rajokban indultak vermelőhelyükre, a tihanyi kútba (ahol 10-12 méter mély a víz, és a fenéken nem olyan hideg).

Ez az együtt mozgó hatalmas haltömeg sötét foltként mutatkozott (mint mikor a felhő árnyékot vet a vízre), amit Tihany magaslatairól megláthatott a „hegyen járó” halász, aki karjelzésekkel irányította a vízen várakozó csónakos társait a halraj fölé (amint a Herman Ottó könyvéből vett ábrán is látható), ahol azok kivetették hálóikat. (Innen a garda „látott hal” elnevezése.) Egy-egy szerencsés halászat alkalmával száz mázsát is kifogtak, a zsákmányt részben eladták, a maradékot felfüstölték és eltették szűkebb napokra.

E gardabőség sajnos már a múlté, de azért a Balatonban, a Dunában, a Tiszában és számos kisebb folyónkban (ahol a dévérkeszegek is élnek) ma is eredményesen fogható. Célzottan leginkább a Balatonon horgásszák, másutt nem várt, de örvendetes zsákmányként akad horogra, mivel a húsa ízletes, olajban eltéve, szárítva kiváló csemege. Finom fenekezős szerelékkel eredményesen horgászható, de a folyókban az apró körforgó villantók használata, illetve a műlegyezés is jó fogással kecsegtet. (Tápláléka főként apró rákokból, rovarlárvákból, repülő rovarokból és apró halakból áll.)

Átlagos testhossza 25-35 centi, hazánkban a félkilósnál termetesebb példányok már ritkák, a rekordot alighanem az a példány tartja, amelyet 1993-ban fogtak a Dunában, s egy kilót nyomott. Horgászati tilalmi ideje április közepétől május végéig tart, a legkisebb kifogható mérete 20 centi.