Utolsó kör a kertben

Az idén ugyanis jött minden: lisztharmat, fekete rothadás, peronoszpóra. S nem csak a szőlőben, de a gyümölcsöket és zöldségeket megbetegítő fajaik is mindenhol előfordultak.

Ahogy a moníliák is, a leveleket károsító más kórokozókról – a varasodástól a levéllikasztó gombákig – nem is beszélve. Sok volt a tetű, majd a kabóca és a poloska szintén.

Ezek között új, itthon még nem ismert fajokat is találni, melyek szinte inváziós felszaporodással „örvendeztették” meg a kertészeket. Honi ellenségük ezeknek szinte nincs, így magunk vagyunk kénytelenek beavatkozni.

E rovarok nemcsak a rágásukkal, szívogatásukkal, hanem a növényi vírusok, fitoplazmák és más kórokozók terjesztésével is komoly károkat okoznak. Permetezzünk bátran: a levelek már lehullottak a fákról, így tömény lemosószereket alkalmazhatunk – ezek többségét a biotermesztésben is engedélyezik, tehát a környezetre alig hatnak kedvezőtlenül.

Mint ahogyan az olajos szerek sem, amelyek számottevő mértékben csökkentik az áttelelő rovarokat, azok felnőtt, lárvakorú vagy bábozódott egyedeit.

Permetezés előtt azonban célszerű még valamit megtenni: a gyümölcsfák törzsét kaparjuk át, az ott meghúzódó rovarokat így is gyérítjük, a permet számára elérhetővé téve a zugokat. A fák alját, a letermett zöldségek ágyásait gereblyézzük át – ezzel az ott áttelelő kórokozókat, kártevőket is eltávolítjuk, így azokból kora tavasszal nem indul el az újabb fertőzés. Az avart, az év közben agresszív betegség áldozatává vált gallyakat és a lombokat beáshatjuk vagy komposztálhatjuk.

De a legjobb, ha ezeket az érvényes helyi szabályok figyelembevételével elégetjük, mert megtörténhet, hogy a felületükön lévő kórokozók többsége az elásás, az elrontott komposztálás során nem semmisül meg, hanem áttelel.