Éhezik és korán hal - 2017-ben az Év Rovara cím birtokosa lett

A nagy szarvasbogár azon kevés bogarunk közé tartozik, amit mindenki ismer – vagy legalábbis azt hiszi. Hiszen már a cikk címe is hibás, még akkor is, ha a szarvasbogárról kevesen tudják, hogy csak néhány hétig él és szinte nem is táplálkozik. Ám az előbbi tények csak a felnőtt egyedekre igazak: a szarvasbogár lárvája öt évig fejlődik, azaz él, bár nem látjuk, mert általában idős fák – főleg tölgyek – törzsében, illetve gyökérzetében lakik.

Egyébként szerencsések vagyunk, hiszen nálunk még többfelé találkozhatunk Európa legnagyobb bogarával: más országokban már kiveszett, illetve nagyon megritkult a száma.

A hímjét mindenki azonnal felismeri óriási rágójáról, melyekkel a nőstényekért folytatott harcot vívják napokon át. De a nősténnyel már nehezebb a dolguk, mivel a rágói normál méretűek, így leginkább „nagyon barnásfekete bogárként” azonosítják, de általában nemigen biztosak abban, hogy az is szarvasbogár.

Azt is kevesen tudják, hogy öt lárvaév után az érett lárva az utolsó esztendő júliusában a gyökeret elhagyva a talajba vonul, ott 15-20 cm mélyen földből és korhadékból ököl nagyságú kamrát készít, s abban bebábozódik. A bábállapot 6 hétig tart, azután kikel a bogár, és a bábkamrában tölti az egész telet. Áprilismájusban felássa magát közvetlenül a felszín alá, ott várja a megfelelő időjárású estét, amikor előbújhat a talajból. Először a hímek, majd a nőstények jelennek meg.

A kifejlett szarvasbogarak zsírraktárukat élik fel, legfeljebb csak a fák sérüléseiből kifolyó erjedt nedvet nyalogatják fel. A párkeresés, a nőstényekért vívott csatározások a hímek minden energiáját felemészti.

Csupán 1-2 hétig élnek, július végére rendszerint elpusztulnak – a nőstények néha augusztus utolsó napjait is megérik.