Sünszállások: életet mentenek a védett búvóhelyek, ha a hidegben rájuk tör az álmosság

Az első ilyen alkalmatosság a fából készült süntanya (vagy süngarázs), ami nyaranta a tűző nap ellen védi az állatokat, télen pedig tartós szállásul szolgál. Ez utóbbi esetben azonban célszerű száraz levelekkel feltölteni a (lenyitható tetejű) süntanyát, és/vagy lombbal, illetve rőzsével borítani az egész téli szállást, hogy a nagy hidegek idején is teljes védelmet adjon. (Némely, kerti berendezéseket árusító üzletben, lerakatban a süntanya beszerezhető.)

A másik megoldás, ha a fából vagy műanyagból készült, dobozos, illetve keretes kialakítású komposztáló aljában akkora nyílást vágunk, hogy azon át a sün bejuthasson a menedéket jelentő, vastagon rakott növényi hulladék alá. A harmadik ötlet a természetvédelmi rőzserakás építése a kert félreeső, bokros sarkában. Ez a legkevésbé új találmány, hiszen valaha a fa- és rőzserakások, szénaboglyák, szalmakupacok szerves részeit képezték a kerteknek, udvaroknak, napjainkban viszont már egyre kevesebb található belőlük.

A mesterséges rőzserakásnak alapot vethetünk például a földre sugárirányban rakott téglákból vagy farönkökből. Ha ezek közeit falombbal töltjük ki, az építmény belseje védettebb lesz. Egyébként alap nélkül, egyszerűen csak a földre is építhetjük a rőzserakást, de ennek a központi részét is fel kell tölteni hullott falevéllel, fűkaszálékkal.

Ezt követően az ágakat úgy kell az alap köré, illetve egymás fölé rakni, hogy jól egymásba kapaszkodhassanak, s a szél ne bonthassa meg a rőzserakást.