Takhik vaskori tájban

Szaporításuk, visszatelepítésük ezekből indult 1977 után, majd érte el a mai népességet.

Napjainkban a világ sok helyén élnek példányai, így Észak-Walesben is, egy vaskori település térségében. A helyi erdészeti hivatal terve, hogy újjáélessze a hajdani vaskori tájat, amikor ezek az állatok nemcsak ott, de egész Britannia területén szabadon kószáltak. De elbüszkélkedhetünk mi is a Hortobágyi Nemzeti Parkban tartott állományunkkal, melyből tavaly ősszel szállítottunk 14 állatot Oroszországba, az Orenburg melletti vadrezervátum számára.

A Przsevalszkij-ló a házi ló legközelebbi vadon élő rokona, amelyet soha nem sikerült háziasítani. Így maradt meg vadlónak, s nevezik takhinak, mongol vadlónak, illetve Przsevalszkij-lónak első természettudományos ismertetőjéről, Nyikolaj Przsevalszkij orosz tábornokról. Háziasított rokonához képest zömökebb testű, rövidebb lábú, marmagassága 130 centi, hossza 2 méter, súlya 350 kiló.

A lovak a vadonban csapatban élnek, amely az uralkodó ménből, néhány kancából és azok csikóiból áll. Területfoglalók, a kiszemelt térségen belül élnek, legelnek, jártukban-keltükben napi 5-10 kilométert is megtesznek. Amikor elérik az ivarérett kort, a kanca- és a méncsikók (azaz a nőstény és hím példányok) egyaránt elhagyják a szülőcsapatot (nemritkán az uralkodó mén fenyegetésére). Új vadlócsapatot keresnek vagy alkotnak, abban szaporodnak.