A hagyományos bokorforma helyett: ribiszkék gólyalábon

A ribiszke- és köszmétebokrok sok kertben ma már magas törzsön („gólyalábon”) állnak, nem pedig hagyományos bokorformában. Ezeket is metszenünk kell, hiszen a termő gallyak, ágak elöregedése, felkopaszodása ugyanúgy bekövetkezik. Mint mindig, most is a törött, sérült koronarészeket vágjuk ki először, majd ezután válogassunk a különböző korú egészséges részek között úgy, hogy mindig a legfejlettebbeket hagyjuk meg. Ha a ribiszkebokron az üvegszárnyú ribiszkelepke hernyójával fertőzött vesszőket találunk, feltétlenül távolítsuk el tőből az egész vesszőt és égessük el. (A kártételről az üreges belsejű vesszők árulkodnak, melyek bélszövetét a hernyó elrágta.)

A termő piros ribiszkefácska metszése elsősorban ritkításból áll. Ennek során a gyenge, egymást keresztező, sűrűsítő vesszőket, illetve a 4-5 évesnél idősebb termőgallyakat távolítjuk el a koronából. Egyúttal a meghagyott vesszőket gyengén visszametsszük, hogy a végálló rügyük kifelé, illetve felfelé álljon. Ezáltal terebélyessé tesszük a kis koronát, illetve megakadályozzuk erős leívelését.

A termőkorú törzses köszméte nem erős, de rendszeres metszést igényel, amely magában foglalja a ritkítást, az ifjítást és a koronaalakítást.

A korona 2-3 éves gallyai a legtermékenyebbek, az ilyeneket tartsuk meg a legnagyobb számban. Ha elöregedtek, folyamatosan váltsuk le ezeket, mégpedig az oldalág alapján képződött vesszőkre visszametszve, azaz ifjítsunk. (Ha ilyen vessző nincs, az oldalágakat akkor is bátran kimetszhetjük tőből, mert a vágás környezetében bizonyosan képződik új hajtás.)

Ideális esetben a koronaalapból kiinduló, jó helyzetű ágak nyolc-tíz évig is betöltik a feladatukat, ezeket csak ilyen időközönként ifjítsuk. A korona földre ívelését, illetve túlságos széthajlását a koronarészek felfelé és kifelé álló vesszőkre való visszavágásával akadályozzuk meg.