Kényes rügyecskék

Fontos, hogy a palántanevelő föld tiszta, fertőzéstől mentes legyen. A sziklevélből táplálkozó, csírázó növénynek eleinte ugyan nincs szüksége tápanyagra, de tiszta közegre annál inkább. (A tiszta tőzeg és homok fele–fele arányú keveréke például elsőrendű palántaföld.)

A vetőmag csírázása kényes és igényes folyamat, a sikertelenséget nem írhatjuk mindig a vásárolt vetőmag számlájára. (Ami persze előfordul, de korántsem olyan mértékben, mint általában gondoljuk.)

A magok csírázási ideje nagyon eltérő. Az olyan apró, olajos magvak, mint a sárgarépa, a petrezselyem, a zeller nehezen veszik fel a vizet, ezért a kelésük elhúzódik. Áztatással meggyorsíthatjuk a kelést, de azt tudni kell, hogy a magból előtörő gyököcske és rügyecske nagyon sérülékeny, így a már kelésben lévő magok vetését csak nagyon óvatosan, szemenként kell elvégezni. Kérdés, mikor járunk jobban?

A csírázási hőigény szintén igen különböző. A paprika, dinnye, uborka magja például 28-30 fok körül csírázik a legjobban, míg a káposztaféléké és a reteké már nem sokkal a fagypont fölött csírázni kezdenek.

Vigyáznunk kell, mert a hideg földbe vetett mag nemcsak egyszerűen elfekszik, hanem károsodhat is, veszíthet a csírázóképességéből, vagy el is pusztulhat. (Ez következhet be például akkor, ha túl korán vetjük el a babot szabadföldbe.) Fontos a vetés mélysége is: a legapróbbakat 1-2, a közepeseket 2-3, míg a nagy magokat 4-5 centi mélyre vessük. (A túlságosan sekélyen vetett mag hamar kiszárad, míg a túl mélyre került rügyecskéje nem jut fel a fényre.) A csírázáshoz sok víz és igen nedves talaj szükséges. A rossz minőségű, szikesítő hatású öntözővíz már itt megmutathatja áldatlan hatását, mert gátolhatja a mag vízfelvételét, s így a fejlődését.