Láthatatlan szennyezők - Nehézfém, gyógyszermaradvány: mekkora a Duna terhelése?

Valójában azonban fogalmunk sincs, és főleg azt nem tudjuk, hogy a hivatalos adatoknál vélhetően jó néhány százalékkal magasabb népesség miképpen terheli a környezetet, elsősorban az élővizeket. Mindezt a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézet vezetésével most induló és három évig tartó program hivatott feltárni, tudtuk meg Kondor Attilától, a kutatás irányítójától.

A vizsgálat valójában úttörő jellegű, és sikere esetén mintául szolgálhat a külföldi tudósoknak is, mivel nem csupán magyarországi jelenséggel van dolgunk: a világon mindenütt áramolnak a városokba, illetve a környékükre az emberek, s ahogy sokuk nálunk sem jelentkezik be, úgy máshol sem. Ezért aztán nem ismerjük a fogyasztási szokásaikat, s azok talajterhelésének mértékét sem. Elsősorban csatornázatlan üdülőövezetekről, zárt kertekről, lakott külterületekről van szó.

Néhány kutatás adatai ugyan már a rendelkezésünkre állnak a Duna nehézfémterheléséről, a benne fellelhető gyógyszermaradványokról, valamint a világ egyes nagyvárosaihoz tartozó vizek állapotáról, de ez még édeskevés ahhoz, hogy a döntéshozók megalapozott szabályozást vezessenek be a városiasodás által kiváltott szennyeződések elhárítása érdekében.

Az bizonyos csupán, hogy a Budapest agglomerációjában lévő 80 településnek több mint a duplájából, összesen 185 falu, város munkavállalóinak legalább 15 százaléka érkezik naponta a fővárosba és utazik vissza. Viszonylag új jelenség a keresztingázás is, vagyis, hogy a nagyváros környéki települések munkavállalói egyik helyről a másikba – de nem a fővárosba – utaznak a kenyérkeresetükért.

A kutatás különös jelentőségét a vizeink megóvásának alapvető fontossága adja.